Ladydi töredezett, költői fordulatokkal teli elbeszélése izgalmas olvasmány, de maga Ladydi voltaképpen csak megfigyelő, ürügy a történet elmesélésére. Karaktere éppúgy nem kap határozott körvonalakat, ahogy a féltestvéréé, szerelméé és a többi elveszett nőé sem. A legtöbben úgy testesítenek meg egy-egy abszurd és szomorú sorsot, mintha egy árnyjáték figurái lennének. Felvillannak, aztán el is tűnnek. A regény szereplői közül egyedül Ladydi édesanyja igazán emlékezetes. A halvány alakokért a szöveg hangulatteremtő ereje kárpótolja az olvasót.
(Jennifer Clement: Elveszett lányok országa, Libri Kiadó, 2015, 262 oldal.)
