Szolzsenyicin és a kettészakadt Oroszország

Megnyílt a Terror Háza Múzeum Szolzsenyicin-kiállítása. A Nobel-díjas szerzőről szóló első hazai tárlatot Orbán Viktor nyitotta meg.

A kiállítás rendezésekor kutatócsoport járt Moszkvában a Szolzsenyicin özvegye által vezetett Szolzsenyicin Alapítványnál, amely számos dokumentummal, mozgóképpel és fotóval járult hozzá a budapesti tárlathoz. Natalja Szolzsenyicina videoüzenetét a kiállítás szombati megnyitóján vetítették le. „A kilencvenes években bejárta a világot az a szép és naiv mítosz, hogy a történelemnek vége van, pedig az új század újfajta őrülettel fenyeget. Ezzel együtt kell szembeszállnunk, azzal a tudással, amit a huszadik században megszereztünk, és amit át kell adnunk a következő nemzedékeknek is. Mindez pedig lehetetlen a saját történelmünk és a szomszéd népek ismerete nélkül.  A Terror Háza Múzeum egyike azoknak a nemes törekvéseknek, amelyek célja, hogy ez a történelmi tapasztalat ne merüljön feledésbe” – mondja a felvételen Natalja Szolzsenyicina.

„A kommunizmus legnagyobb ellenfelét nem a szabad világ adta, hanem a diktatúra földje. Köszönettel tartozunk Szolzsenyicinnek, mert különös és lenyűgöző módon szolgáltatott bizonyságot arról, hogy a Gondviselés törvényeit semmilyen emberi erő nem írhatja felül. A diktatúra krónikásaként, prófétaként őrizte meg azok emlékét, akiket ki akartak törölni a teremtés könyvéből ” – mondta köszöntőjében Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója.

„Amíg vannak és lesznek, akik a legsötétebb elnyomás idején is képesek az igazságról szólni, addig a jövőnk nem üres ígéret” Korábban George Orwellről és Arthur Koestlerről szóló kiállítása is volt már a Terror Háza Múzeumnak, ebbe a sorba illeszkedik a Szolzsenyicin-tárlat. Öt évvel ezelőtt bekövetkezett halála óta eddig még csak egyszer nyílt Európában kiállítás Szolzsenyicinről, Genfben. „Huszonöt évvel a győztes antikommunista forradalmak után ideje megemlékezni a hősökről, akik megmentették a lelkünket” – mondta Schmidt Mária.

Ljudmila Szaraszkina irodalomtörténész, Szolzsenyicin életrajzírója európai szintű kulturális eseménynek nevezte a Szolzsenyicin művészetét bemutató kiállítást a Terror Háza Múzeumban „Moszkvában is létezik a Gulag-múzeum, a kiállítása 2004-ben nyílt meg Üldöztetések satujában címmel. Az itt bemutatott anyag bőven elég arra, hogy a Sztálin-rezsimről tiszta képet kapjunk. Néhány éve mégis egyre több olyan hangot lehet hallani Oroszországban, hogy erre az üldözésre szükség volt az állam megerősítéséhez, és hogy Szolzsenyicin a szovjet állam ellensége volt. Évről évre nő azoknak a száma, akik Sztálin büntetőpolitikáját akarják visszahozni. Az ország ideológiailag kettétört, a felmérésekre választ adó emberek több mint fele szerint Sztálin több jót tett, mint rosszat.”

Az irodalomtörténész a múzeum honlapjáról idézett kommentárokat. Van, aki szerint múzeum a gyűlölet gyűjteménye: gyűlöl mindent, „ami szovjet és ami kedves”. Elmondta: radikális lapok azon is felháborodtak, hogy a Gulag-szigetcsoport bekerült a tananyagba. „Ebből úgy látszik, hogy két szellemi haza van országunkban, az egyik a Szovjetunió, a másik Oroszország, és ebből sok évtizedre elhúzódó vita lesz. Szolzsenyicinnel kapcsolatban ma is elhangzanak például olyan vádak, hogy nincs pozitív hőse, és ezzel megalázza az orosz ember öntudatát. Hasonló vádakat minden orosz klasszikus kapott, aki féltette országát és magára vette a nyílt leleplezés terhét.”