Újabb lépést tettünk a magyar–szerb megbékélés útján

Navracsics Tibor a magyar–szerb történelmi megbékélési folyamat fontos állomásának nevezte a „hideg napok” áldozatairól való megemlékezést.

A VajdaságMa délvidéki hírportál tudósítása szerint a razzia áldozatainak emléket állító Duna-parti emlékműnél a két miniszterelnök-helyettesen kívül jelen volt Nikowitz Oszkár, Magyarország, illetve Joszef Levi, Izrael belgrádi nagykövete, továbbá Milos Vucevic újvidéki polgármester, Sinisa Sevic, a városi képviselő-testület elnöke, valamint a szerb pravoszláv egyház, a szerbiai zsidó és iszlám hitközségek számos képviselője. Felelevenítették az 1942. január 21. és 23. közötti eseményeket, amikor a magyar honvédség tagjai újvidéki polgárokat végeztek ki egy razzia során. Az áldozatok zöme szerb és zsidó volt. A tragikus események 70. évfordulójára emlékezve tavaly Budapesten emléktáblát avatott a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium.

A következő állomás az államfők találkozója

A szerdai megemlékezés végén Navracsics Tibor is koszorút helyezett el az áldozatoknak emléket állító Család-szoborcsoport tövében. Az MTI érdeklődésére telefonon elmondta: a két ország közötti megbékélési folyamat az év elején kezdődött, amikor a belgrádi magyar nagykövet Tomislav Nikolic szerb elnök tanácsadójának társaságában részt vett egy csúrogi megemlékezésen. A következő lépés – egy korábbi megállapodásnak megfelelően – a mostani esemény volt, amelyen a két ország miniszterelnök-helyettesének részvételével emlékeztek meg az újvidéki „hideg napokról”. A következő állomás remélhetőleg az lesz, amikor a két ország köztársasági elnöke, Tomislav Nikolic és Áder János lesz együtt jelen – szintén Csúrogon – egy közös megemlékezésen, mondta Navracsics Tibor.

Privát tárgyalás a megemlékezés előtt

A magyar miniszterelnök-helyettes az MTI-nek beszámolt arról is, hogy a szerdai megemlékezés előtt négyszemközti tárgyalást folytatott Aleksandar Vucictyal. Áttekintették a két ország kapcsolatait, az együttműködés bővítésének lehetőségeit. A szerb kormányfőhelyettes támogatta azt a magyar elképzelést, hogy a jövőben minél több magyar befektetés és beruházás jelenjen meg Szerbiában.

Belgrád–Budapest gyorsvasút épülhet

Navracsics Tibor egyebek között felvetette a vasúti közlekedési infrastruktúra fejlesztésének kérdését. Jelenleg ugyanis egy Budapest és Belgrád közötti utazás vasúton több mint nyolc órát vesz igénybe – állapította meg a magyar politikus. Elmondta: a magyar–szerb gazdasági vegyes bizottság már vizsgálja egy, a két főváros közötti gyorsvasút megépítésére vonatkozó beruházás megvalósíthatóságát.

Bejelentette azt is, hogy Belgrádban még idén magyar intézetet hoznak létre. „Általában jónak értékeltük a magyar–szerb kapcsolatokat, mindketten elköteleztük magunkat amellett, hogy a jövőben is fenntartjuk a mostani történelmi megbékélési folyamatot” – mondta az MTI-nek a kormányfőhelyettes.

XX. századi történelmünk egyik legnagyobb tragédiája

A második világháborúban, 1942-ben Újvidéken és a környező településeken vezetőik önhatalmú utasítására a magyarok mintegy 3300-3800 szerb és zsidó embert gyilkoltak meg a szerb partizánok ellen indított razziában. Szakály Sándor történész megállapítása szerint – a közkeletű vélekedéssel ellentétben – a csendőrök részéről nem történt jogszerűtlen fegyverhasználat. Az önkényes kivégzésekért néhány alacsonyabb rendfokozatú katonatiszt volt a felelős.

A háború végén a szerb partizánok módszeresen gyilkolták a délvidéki magyar lakosságot: becslések szerint 30-50 ezer lehet az áldozatok száma. Az etnikai arányokat jelentősen megváltoztató tömeggyilkosságokat évtizedeken át elhallgatták Jugoszláviában. A partizánok magyarság ellen elkövetett népirtása XX. századi történelmünk egyik legnagyobb tragédiája. Közellenségként tekintettek a horvát, a német és a magyar lakosságra, ahogyan Kamarás Mihály ferences szerzetes írta naplójában: Tito katonái számára maga a magyarság volt a bűn.

A mintegy 40 ezer lemészárolt és 85 ezer, szülőföldjéről elüldözött délvidéki magyar kálváriáját eddig jobbára csak újságírók és más helyi értelmiségiek által megjelentetett kisebb-nagyobb publikációk tárták fel, ezek azonban inkább csak helyi epizódokat tárgyalnak. Hogy mi történt a nagyobb városok magyar (és német) polgáraival a rettegés hónapjaiban, azzal kapcsolatban egyáltalán nincsenek szaktudományos szintű kutatások – hangzott el az MTA dísztermében Matuska Márton szakújságíró tavaly novemberben tartott előadásában. Ennek csak az egyik, el nem fogadható indoka lehet az, hogy a szerb hatalom minden eszközzel akadályozta és akadályozza máig az ilyen irányú történelmi feltáró munkát, de Szabadkán még a temetőbeli kegyhely kialakítását is.