Így sanyarú évek várhatnak a jobboldalra

Ha a baloldal nyeri a novemberi elnökválasztást Romániában, nagyon nehéz helyzetbe kerülhet a jobbközép ellenzék.

A romániai belpolitikát figyelők évek óta csak kapkodhatják a fejüket azon, hogy minden és annak az ellenkezője is megtörténhet keleti szomszédunkban. Az olyan mozgások sem ritkák, mintha Magyarországon például a Jobbik és a Demokratikus Koalíció kötne nagykoalíciót, majd az MSZP és a Fidesz–KDNP állna össze ellenük. Szerencsére az izgalmak a következő hónapokban csak fokozódni fognak, mivel novemberben új államfőt választanak a 2004 óta az elnöki palotában lévő Traian Basescu helyére.

A mostani események megértéséhez mindenképpen vissza kell mennünk az időben tíz évet, amikor az azóta már börtönben lévő szociáldemokrata politikus, Adrian Nastase veszített a hajóskapitánnyal szemben. A 2004-es események sokkhatásként érték a PSD-t, mivel Nastase jelentős előnnyel vezetett az első kört követően, de még az RMDSZ támogatása sem volt elegendő a második fordulóban. A helyzetet jelentősen bonyolította, hogy az elnök- és parlamenti voksolást egy időben tartották, így Basescu győzelmét követően a vesztes demokratákat és liberálisokat kérte föl a kormányzásra, szemben a baloldallal.

Nastaséék ezt követően mindent elkövettek, hogy eltávolítsák a posztjáról Basescut, és 2007 tavaszán sikerült kierőszakolniuk népszavazást az elnök felfüggesztéséről. A referendum csúfosan megbukott, Basescu a helyén maradt, de pártja távozott a kormányból, így az RMDSZ és a liberálisok – a szociáldemokraták külső támogatásával – a 2008-as parlamenti választásig vezették az országot. A Basescu által támogatott Demokrata-Liberális Párt (PDL) győzelemre készült a hat évvel ezelőtti képviselőházi választáson, de végül csak egy átmeneti nagykoalícióra futotta a szocdemekkel.

Az öt évvel ezelőtti elnökválasztás egyértelműen Basescu megbuktatásáról szólt, a baloldal a liberálisokkal karöltve mindent elkövetett, hogy megszabaduljon a jobboldal emblematikus figurájától, de végül 70 ezer szavazatos többséggel a hivatalban lévő államfő diadalmaskodott. Az újabb baloldali bukta még elszántabbá tette Basescu ellenségeit, és számukra kapóra jött, hogy az elnök pártjának kellett vállalnia minden felelősséget a gazdasági világválság Romániára gyakorolt negatív hatásaiért.

Victor Pontát 2010-ben választották a PSD elnökévé, s ezt követően megkezdte a közeledést a Crin Antonescu vezette Nemzeti Liberális Párt (PNL) felé. A két alakulat 2011. február 5-én létrehozta a Szociálliberális Uniót (USL), amelynek a legfőbb célja Basescu minél előbbi eltávolítása volt, persze a kormányzás megszerzése mellett. Az USL képviselői 2012 áprilisában megbuktatták az Emil Boc vezette jobbközép kormányt, majd az önkormányzati választásokon elért kiütéses győzelmüket követően a jogállam kereteit is sutba dobva teljes támadást indítottak az államfő ellen.

2012 nyarán újabb népszavazást írtak ki Basescu leváltására, amely meglehetősen nagy izgalmak mellett ismét megbukott. Időleges tűzszünet jött létre a bal- és a jobboldal között, de az USL parlamenti választásokon elért kétharmadon fölüli győzelme után sokan arra számítottak, hogy Ponték ha törik, ha szakad eltávolítják a hivatalából az ország első emberét. Ezzel szemben az utóbbi két évben állóháborút láthattunk, amelynek a vége az USL szétesése, Antonescu lemondása és a szocdemek helyzetének nehezedése lett.

A balliberális erők totális kudarcát jól mutatja, hogy Basescu minden támadás ellenére a helyén maradt. Sőt, az államfőnek áttételesen sikerült elérnie, hogy jelenleg minden esély megvan arra, hogy ne PSD-s politikus üljön a helyére. Pontáék a májusi európai parlamenti választáson kiütéses győzelemre készültek a megosztott ellenzék fölött, de csupán a szavazatok 37 százalékát gyűjtötték be. A szocdemek helyzetét tovább rontotta, hogy ezt követően tárgyalások indultak a PDL és a PNL közötti fúzióról.

Keleti szomszédunknál most mindenki az államfőválasztásra hangol: az ellenzék javában keresi azt a személyt, aki a bizonytalanok nagy többségének a megnyerésével képes lesz a második fordulóban legyőzni a baloldal jelöltjét. Ponta jóléti intézkedésekkel, valamint az IMF-fel szembeni eddigi mindent teljesítő politikát feladva próbál a baloldali táboron kívül támogatókat találni. A tét óriási, mivel ha Pontéknak nem sikerül megszerezniük az államfői posztot, akkor könnyen lehet, hogy a parlamenti többségük is elolvad. Ha a jobboldal újabb vereséget szenved, akkor pedig az egy kézben összpontosuló baloldali erőkoncentráció miatt várhatnak rájuk nagyon sanyarú évek.