Székelyföld legkisebb nagyköveteiként indul évről-évre útnak a kórusból és zenekarból álló, fellépéseiken száznegyvennél is több székely ruhás gyereket felvonultató csapat.
Az együttes lelke Haáz Sándor karnagy, szerinte nincs botfülű gyermek – kellő türelemmel és alázattal kezelve mindenkinek kinyílik a hangja, különösen akkor, ha jó hangú gyerekek veszik körül.
„Szeressék ezeket a gyerekeket!” – kéri Haáz Sándor a kórusvezetőket, a zenekarvezető kollégáit, lehetséges utódait. Ugyanis szeretet nélkül nincs jó kórus – mondja –, de a gyerekek csodákra képesek, ha kellő szigorral tanítják őket, miközben az éneklés, a zenélés öröme is átragad rájuk a vezetőjükről.
