Ez a fajtársunk nyilván nem olvas Rejtőt sem, merthogy ő is. Vagy ha igen, az még rosszabb. Magam úgy vagyok vele, hogy ha nagy a baj a bukósisak alatt, hozzá menekülök. Ha kell, ezredszer is. Nagy szomorúság lesz, ha eljön az az idő, amikor egy kocsmaasztalnál senki nem idézi majd. Akkor majd még kevésbé értik egymást utódaink. Mert Rejtő Jenő hősünk és mártírunk, zsenink és vigasztalónk. Most ráadásul nem is Galambbal és a szerencsétlen sorsú vitorlamesterrel kezdek, aki egy pofon következtében a tetejébe még lenyelt egy negyed font bagót is, amelyet éppen a szájában tartott, hanem egy csodálatos könyv (Thuróczy Gergely: A megtalált tragédia – Rejtő Jenő emlékére) hátsó borítóján található idézettel a Piszkos Fred közbelépből (Fülig Jimmy őszinte sajnálatára). Íme: „Nem tudnak védekezést az elharapódzó ponyvairodalom ellen? Adják ki a széles néprétegek számára olcsón Gustav Bahr mindenki számára izgalmas művét: Sextánssal a fényévek és sectorok imagináriusain át a kozmikus rendszer és az oceanobiográfia relációinak nyomában, a differenciális integrálrendszerben. Ez beadná a kulcsot mindenféle cowboy- és kalandregényeknek! És üdvös népnevelő hatása is volna.” És aztán jön Rejtő rejtőzködése (bocsánat), akiről annyi sztori forog, hogy úgyszólván nincs is életrajza.
Ez csak egy menekülési útvonal a téboly elől.
