Tarján 1949. július 24-én született Budapesten. Ahogy az fentebb kiderült, magyar–néprajz szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol élete végéig tanított. A hetvenes-nyolcvanas években már megtalálhattuk különböző folyóiratoknál: előbb a Látóhatár, majd az Irodalomtörténet szerkesztőbizottsági tagja volt. Dolgozott a Könyvvilág felelős szerkesztőjeként, illetve 1997-től tíz évig az Iskolakultúra szerkesztőbizottsági tagjaként is. Nemcsak tanulmányai és műelemzései, hanem színikritikái is folyamatosan megjelentek: az irodalom mellett a színház jelentette a másik nagy szerelmet. Így nemcsak az író-publicista Nagy Lajosról közölt monográfiát, hanem megrajzolta Bessenyei Ferenc és Garas Dezső pályaképét is. Részt vett több kvíz- és tankönyv szerkesztésében. 1986-ban megkapta a József Attila-díjat, míg a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét 2009-ben vehette át.
Olyan irodalomszervezőként volt jelen, aki könnyen elért a szélesebb közönséghez, a szeretett alapanyagot nem rejtette nehezen dekódolható szakkifejezések mögé. Tandori Dezső legfőbb értőjeként a XX. század egyik utolsó nagy költőjének munkásságát is úgy tudta magyarázni, hogy a hatalmas és nehezen megfejthető életmű egy csapásra megadta magát olvasójának, s rögtön teljes díszében mutatkozott meg a Tandori-összesben az a játékosság és humor, amelyet kikerülni nem lehet, de ráhangolódni sem egyszerű. Ahogy Nógrádi Gábor említette most a Librarius oldalán: „Irodalomtörténész, egyetemi tanár, kandidátus, negyven-ötven könyv írója, Tandori, Esterházy tehetségének első hírnöke bezárkózhatott volna az elefántcsontfalak közé. Nem tette. Már filmkritikákat is úgy írt ötven éve, hogy mindenki értse, és élvezet legyen olvasni.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!