Tarján 1949. július 24-én született Budapesten. Ahogy az fentebb kiderült, magyar–néprajz szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol élete végéig tanított. A hetvenes-nyolcvanas években már megtalálhattuk különböző folyóiratoknál: előbb a Látóhatár, majd az Irodalomtörténet szerkesztőbizottsági tagja volt. Dolgozott a Könyvvilág felelős szerkesztőjeként, illetve 1997-től tíz évig az Iskolakultúra szerkesztőbizottsági tagjaként is. Nemcsak tanulmányai és műelemzései, hanem színikritikái is folyamatosan megjelentek: az irodalom mellett a színház jelentette a másik nagy szerelmet. Így nemcsak az író-publicista Nagy Lajosról közölt monográfiát, hanem megrajzolta Bessenyei Ferenc és Garas Dezső pályaképét is. Részt vett több kvíz- és tankönyv szerkesztésében. 1986-ban megkapta a József Attila-díjat, míg a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét 2009-ben vehette át.
Olyan irodalomszervezőként volt jelen, aki könnyen elért a szélesebb közönséghez, a szeretett alapanyagot nem rejtette nehezen dekódolható szakkifejezések mögé. Tandori Dezső legfőbb értőjeként a XX. század egyik utolsó nagy költőjének munkásságát is úgy tudta magyarázni, hogy a hatalmas és nehezen megfejthető életmű egy csapásra megadta magát olvasójának, s rögtön teljes díszében mutatkozott meg a Tandori-összesben az a játékosság és humor, amelyet kikerülni nem lehet, de ráhangolódni sem egyszerű. Ahogy Nógrádi Gábor említette most a Librarius oldalán: „Irodalomtörténész, egyetemi tanár, kandidátus, negyven-ötven könyv írója, Tandori, Esterházy tehetségének első hírnöke bezárkózhatott volna az elefántcsontfalak közé. Nem tette. Már filmkritikákat is úgy írt ötven éve, hogy mindenki értse, és élvezet legyen olvasni.”
