Ancsa tolatni is tud a vízen

Az An–2 könnyű szállító repülőgépből hatvan év alatt közel húszezret gyártottak, köztük hidroplánt is.

A szovjetek az Annuska, a magyarok az Ancsa becenevet ragasztották rá. Itthon az ejtőernyősök kedvence, 12-en is ugorhatnak belőle egyszerre. Az egyre ritkábban rendezett hazai repülőnapok sétarepülésein ugyancsak használják, és dolgoznak vele permetező repülőgépként is, szúnyogirtáskor pedig olyan alacsonyan repül, hogy az ember szinte megcsiklandozhatná a hasát.

A negyvenes évek végén tervezője, Oleg Antonov egy többcélú, főként mezőgazdasági célú munkarepülőgépekre kiirt pályázaton nyert vele. Az ültetvény melletti igénytelen reptér, a szűk fordulóképesség, a nagyobb teherbírás igénye miatt Antonov a szárnyakat egymás fölé helyezte. A biplánnal megduplázta a felhajtóerőt, a szárnyakon preparált vászonnal pedig tömeget takarított meg.

A mérnök bitang erős, ezer lóerő teljesítményű motorral látta el, amely napjainkban a közel 200 literes óránkénti fogyasztásával elé drágává teszi az üzemeltetését. Zord, kiépített reptér nélküli vidékekre ideális menetrend szerinti utasszállító volt az Aeroflot színeiben. Óránként kétszáz felett repült, a nemzetiségi vidékeken egykor az utas az állatait is felvihette a fedélzetre.

Az igénytelen üzemeltetési képessége adta is meg nem is az úszótalpas hidroplán változat tervezését. A kétfedelű hidroplán An–2V, An–4 néven futott, a kínaiak által licencben gyártott kétéltű változatot Y5-nek nevezték. A kétfedelű hidroplán bárhol leszállhatott az utasokkal, teherrel, mentési feladatok miatt a folyókra, tavakra.

Tűzoltásra, öntözésre könnyen és gyors fordulókkal felvehette a vizet. Használták állítható légcsavarral is, emiatt vízre szálláskor negatív állásban ezzel fékeztek, vagy kitolattak egy szűkebb csatornából, a videón mindez látható.

Néhány éve megnyújtották a gép orrát, 1400 lovacskát raktak bele. Az új An–3 szinte két tánclépéssel felszáll, az állítható légcsavarja miatt pedig zsebkendőnyi területen képes leszállni.

Nem olvastam még sorozatgyártásáról, se hidroplán változatáról. Sítalpat kerékcserével könnyen lehet rá szerelni, úszótalpakat pedig bárki rendelhet bármilyen szükséges méretben Kanadából.

Az orosz viszonyok miatt a turbóhajtóműves An–4 hidroplán, ha lenne, eleve hátránnyal indulna. Ott Berijev gyár e terület fő felelőse. A társaság nemcsak sugárhajtású hidroplánt gyárt, de hatszemélyes gépe is most éled újra a piacon kínai együttműködésben. Harmincszemélyes hidroplánja pedig már a tervezőasztalon hever.

Ha tetszett a cikk, keressék a Vízirepülés.hu című oldalunkat. Egyébként Antonov irodája tervezte a világ jelenlegi legnagyobb repülőgépét, az An–225-öt, tavasszal részletesen írtam róla a Repülni JÓ Füzetekben, olvassanak bele abba is.