Végül jönnek a finomságok, a rádiódróton kívül a zászló, a sebességmérő pitoncső. Mikor kész, akkor a pilóta még a füvön elvégzi a motorok és kormányok működésének ellenőrzését. Aztán mindig akadt egy-egy fiatalabb tisztelő, aki a mesternek segít a vízhez vinni az emblematikus nagymodellt.
A Dornier Zyklon és a sima Do-24, valamint a Tante Ju pilótái hárman bőven több mint kétszáz évesek voltak. A repüléssel semmi bajuk, legnagyobb gondot nekik már az autóvezetés kényszere jelent, azt, ha lehet, szívesebben átengedik ifjabb családtagjaiknak.
Sajnos sokszor emiatt egyre kevesebbet járnak ilyen fesztiválokra. Egyikük Németországból már egy hete reggel-este pluszban megrepüli a maga bő negyed óráját. Ki tudja, mikor jöhet legközelebb, mondta mosolyogva.
Délelőtt-délután fél-fél órára a nagymodellek és pilótáik voltak a fesztivál csúcspontjai, sokszor már egy kis közbenső vízérintésre is vastapsot kaptak.
Talán a sors érdekessége, hogy a felújított Dornier Do-24ATT nagymodell tulajdonosa és pilótája, Tobias Moser fiatalember volt, neki ugyanúgy kijárt a repülés előtti és alatti tisztelet, mint a bájos öreguraknak.
A szerző körüli négy nagygéppel búcsúzunk, néhány hét múlva további érdekes modellekkel és pilótákkal zárjuk majd a beszámolónkat.
Ha tetszett a cikk, nézzenek meg a Repülni jó-oldalunkon a Grundlsee-i modelltalálkozóról egy másik képösszeállítást is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!