Klaus-Dieter Martin német pilóta-kapitány révbe ért, bár még nincs hidroplánflottája. Augusztus végétől naponta többször repül a légitársasága egy darab DHC6–300 Twin Otter típusú hidroplánja egyelőre csak egy útvonalon. De októberre már hirdet egy sokkal hosszabb napi járatot is, Rab szigetére.
Az üzlet krémje a menetrend szerinti járat, amelyben Európa sajnos elég szegényes. Néhány éve a világ legnagyobb, kanadai hidroplántársasága fújt visszavonulót Máltáról, mert többéves harc után sem tudott bővülni Szicília felé.
A kapitány sokévi adriai hidroplán-csarterezés, rendelésre szóló járat után német közlekedési miniszteri hátszéllel először a horvát kormányt akarta meggyőzni egy nagyívű, sok hidroplánt üzemeltető, sok tengeri várost és üdülőhelyet összekötő társaságban való részvételre vagy támogatására. Ez nem sikerült, így idén váltott, alulról kezdte meg az építkezést. Német befektetőkkel a világon elérhető legnagyobb, 19 személyes Twin Otter hidroplánt vásárolt Ausztráliából. Felújítás után személyzetet a Maldív-szigetekről verbuváltak, természetesen egy másik német kapitánnyal az élen, aki így közelebb került hazájához.
A European Coastal Airlines a kanadai modellt választotta, a hidroplánok mellett maga üzemelteti a kikötőit is, egyelőre kettőt.
Webkamerával nyilvános az üzemelés, tegnap nyomon követtem a második Split–Jelsa-napijárat indulását, érkezését oda-vissza. Mutatok kamerás képet is róla, a fenti a főkikötő.
Egy Split melletti kis faluban, Divuljéban építették meg az ünnepségen is látható főkikötőt, ahonnan 12 turista szállt fel a hidroplánra. Húsz perccel kell jelentkezni indulás előtt, a csomagokat a személyzet a gép előtt elvette és külön pakolta. Többnyire párok mentek, kis hátizsákkal, valószínűleg félnapos szigettúrára, az esti gépre szóló retúrjeggyel.
Budapest–Bécs újra hidroplánnal
Ha kölcsönkérnénk a kapitánytól a Twin Ottert, akkor Budapestről a Dunáról felszállva 50 perc alatt foghatnának az úszótalpak szintén Duna-vizet az egykori császárvárosban. Sokkal gyorsabban, mint majd száz évvel ezelőtt. Remélem, hogy erre a pillanatra nem sokáig kell várnunk.
Mindkét helyen lobog a szélzsák, nincs kijelölt pálya a tengeren, a hidroplán szabadon száll fel. 13 percnyi repülési időt ígértek, ami odafelé 11 perccel hosszabb lett. Ebben a szél mellett közrejátszhatott az is, hogy Jelsában a hidroplán érkezésekor elég élénk volt a hajótevékenység, de jól megfértek közösen a vízen. A Twin Otter betolatott a kikötőbe, Kanadában láttam ilyet.
A hidroplánon is dolgozik utaskísérő, és mindkét helyen kikötőőr, illetve külön utaskezelő segítette a kikötést, beszállást. A kikötőt elzárják a közönség elől, csak az utas mehet be a hidra. Jól látható, hogy Jelsában csak egy apró pontont tettek a korábbi kikötő elé.
Visszafelé tartották a repülőidőt, és a hat utas mindegyike nagy bőröndöt húzott maga után, valószínűleg a légitársaság kisbuszával tovább mentek a spliti nemzetközi repülőtérre. A szigetlakóknak öt órányira szűkült London elérése a hidroplán bekapcsolásával, amit még tavasszal ígért a kapitány.
Split és Rab között az út autóval több mint négy óra, feltéve hogy nem kell a kompra többet várni. Autóbusszal még hosszabb az út. A Twin Otter hidroplán ezt a közel kétszáz kilométeres távot negyven perc alatt lerepüli. Itt még nagyobb értelme van annak, hogy Divulje a kisbusszal a spliti nemzetközi repülőtér hidroplán-terminálja lett.
Ha tetszett a cikk, olvassa el a német kapitány lobbizásáról szóló másik írásomat.
