A Google Lunar X Prize egy olyan verseny, ahol 30 millió dollárt nyer az a magánszemélyek által alapított csapat, amely 2015. december 31-éig először juttat el robotot a Holdra, ott legalább 500 métert megy vele, és az erről szóló képeket hd minőségben továbbítja a Földre. Ebben a versenyben focizik a magyar Puli Space csoport is. Minket most a korábbi román csapat érdekel, amely egyedülállóként szuperszonikus rakétahordozó hidroplánnal indult volna a Holdra.
A kilencvenes évek végén Dumitru Popescu – a képen az új rakétájával – hajtóműmérnök egyetemista társaival rakétafejlesztésre és űrtechnikára megalapította az ARCA egyesületet, hogy Romániát űrnagyhatalommá tegyék.
Mint a mesében, egy kis faluban építették fel a gyárukat. 2008-ben a Google-versenyhez olcsó első rakétafokozatot kerestek. Először héliumos magas légköri ballonnal kísérleteztek, majd Burt Rutan, az űrugrás atyja nyomán átvették az égi kilövőpad megközelítését.
Ebben eredeti módon kitalálták a szuperszonikus hidroplánt mint anyahajót, gyomrában a rakétával. Mivel Romániának nincsen sivatagja, így maradt a Fekete-tenger mint olcsó és végtelen repülőtér, és létrejött a hidroplán anyahajó koncepciója.
A szinte kötelezően kompozitból készülő anyahajót IAR 111-nek és stílszerűen Excelsiornak (feljebb, magasabbra) nevezték el. 25 méter hosszú, 5 méter magas és a szuperszonikus sebességnek megfelelően relatíve kicsi, 14 méter a szárnyfesztávja, a saját tömege 8 tonna, 23 tonnát emel fel 250 m/s tempóban, végsebessége 3200 km/h, vagyis 2,6 mach. Két pilóta élvezi az elején a gép vezetését.
A felszálláshoz két saját úszótalpat használ, amely kezdetben a szárnyashajókéhoz hasonlóan kiemeli a repülőgép elejét a vízből, és harmadik úszótalpként besegít a rakomány is, az a rakéta, amelyet az anyahajó a törzshöz erősítve visz fel a légköri startra.
A hidroplán 18 kilométer magasan dobja ki a hasából a rakétát, ami a tervek szerint továbbmegy a Hold irányába. Az anyahajó leszállására voltak kísérletek, a pilótakabin egyelőre törzs nélkül ejtőernyővel ereszkedett le a tengerre. Megépítették az anyahajó szimulátorát és sikeresen repültek vele.
Pénztermelő fejlesztések, pihenő hidroplánprojekt
A Google-pályázat mellett – valamiből élni is kell – az ACRA-sok munkákat vállaltak. Az Európai Űrügynökség részére ejtőernyőt teszteltek, több rakétamotort építettek, és idén megjelentek a piacon első kereskedelmi termékükkel, egy elektromos hajtású drónnal.
A 18 kilométer magasság talán bűvös ARCA-szám, mert az elektromos hajtású drónjuk is ott repül napelem utántöltéssel három napig. Beindult a biznisz, ezért tavaly kiléptek a Google-pályázatból, idén a világ magánűriparának fellegvárába, falujukból az Egyesült Államokba, Új-Mexikó állam sivatagába költöztek.
Bár a szuperszonikus hidroplán projektje kissé háttérbe szorult, nincs eltemetve. Ha létrejön, akkor már nem román, hanem amerikai lesz. A projektet ösztönzi, hogy az egyik befejezés előtt álló rakétájuk – az utolsó képen – alkalmas lenne a hidroplán szuperszonikus meghajtására is.
Néhány éven belül az Excelsiorból simán kiforrhat egy személyszállító szuperszonikus hidroplán. Az új repülőgép – nyilván lassabb emelkedéssel – a Concorde gépekhez hasonlón 16-18 kilométer magasan utazik a célhoz, majd adott helyen az óceánra ejtőernyőkkel leereszkedik, hasában a rakéta helyett az utaskabinnal.
A hidroplán a szuperszonikus utasrepültetésre két okból is kézenfekvő megoldás lenne. Egyfelől az óceánok végtelen hosszúságú repülőterek majd mindenhol, másrészt pedig a hangrobbanás a szárazföld felett problémás, annak idején a Concorde-ok pilótái is csak a tenger felett nyomhatták tövig a gázkart.
Ha tetszett a cikk, akkor ajánlom ugyan nem szuperszonikus, de sugárhajtású hidroplánt is bemutató videónkat.
