TheCompany*: majdnem brémai muzsikusok

Kicsit többen vannak, mint a gonoszok. Ők a TheCompany*. Kislemezpremier és HipRhythm a fókuszban.

Izgalmas egyveleg a TheCompany* zenéje. A veszprémi banda ugyanis ügyesen kombinálja a hiphop, az R’n’B, a gitárzene és a fúvós hangzásvilág elemeit, így közönségszempontból is nagyobb a merítési lehetősége. Persze a megalakuláskor nem ez volt a fő cél, de nem egy rossz szempont, ha különféle stílusokat szeretők innen is, onnan is betévednek és szívesen meghallgatják muzsikájukat.

A három éve alakult csapat magját Gotthard Ádám (Gotthy) énekes, Csejtei János (BiM) és Elekes Csaba (Dé-Zé') freestyleos MC alkották. A kezdetben R’n’B- és hiphop-vonalon mozgó banda meglépte azt, ami szerintem a legjobb tett a muzsikájuknak: számtalan hangszert és zenészt beemelve amolyan hiphoporchestrává duzzasztotta a felállást. Ráébredtek ugyanis, hogy az alapból megálmodott forma már sokak számára ismerős, van belőle egy halom banda itthon is, ezért csavartak egyet az egészen. Szerencsére!

Így jöttek szépen a többiek, pontosan kilenc tagnál állt meg a számláló. A TheCompany*-hoz így csatlakozott Kiss Gergő (Nyenyec) basszusgitáros, Türjei Géza Tamás szólógitáros, Kulics Ádám dobos, Szabó Jonatán szaxofonos, Enyedi Márk trombitás és Csepely Máté billentyűs. A kilenc tag pedig egy merőben új, amolyan HipRhythm hangzást csempészett be a hazai zenei palettába. A hiphopnak pedig szerintem kifejezetten jót tesz az elő, tök jó ugyanis, amikor a szövegdarálás alá például fúvósokat pakolnak. Nincs ez másként e heti titánjainknál sem.

A számok alapjait vagy egy-egy tag hozza, amire rádzsemmelgetnek, vagy BiM állít be a komplett témával, a zenére pedig a MC-k rádarálják a saját mondókájukat. A nagy létszám miatt a villámkomponálás nem jellemző a csapatra. A dalokon így sokat dolgoznak, alakítanak, akár egy hónap is eltelik, mire összeáll egy-egy darab.

A szövegek esetében eddig a magyarban gondolkodtak. Látva azonban, hogy jó pár bulijukon a véletlenül odatévedt külföldi hallgatók is élvezték a ritmust, elgondolkodtak, hogy esetleg az angol szövegekkel is meg lehetne próbálkozni majd a jövőben.

A csapatnak egyébként népes tábora van Veszprémben, és most épp az a cél, hogy ezt a kört kezdjék el növelni. Mint a zenekar lelkes „ügyintézőjétől”, Szabó Attilától megtudtam, a veszprémi bázis jó alap, de már kitörnének a városból, így mindenképpen cél – most az őszi-téli szezonban – egy masszívabb, akár 15 állomásos országos turné leszervezése. Így szeretnék magukat megmutatni Záhonytól Sopronig, ugyanis pár budapesti koncert mellett a fesztiválok terén is még hazai közegben, például a Veszprémi Utcazenén sikerült koncertezniük.

Az persze mindenképp jó jel, hogy a helyi rádió, a Méz például játssza a TheCompany* dalait, illetve a helyi média foglalkozik a csapat körüli eseményekkel. „Kevés viszont az olyan zenekalandor Magyarországon, aki kimozdul a saját kis világából, közegéből valami újat hallgatni, megismerni” – véli Attila, mikor arról faggattam. A jelenlegi zenei közegben ugyanis talán a legfontosabb az, miképp lehet nekimenni a közösségépítésnek úgy, hogy nem áll mögötted egy fórum, amely akár az ismeretségi hálóját latba vetve még tudatosan pénzt is öl egy-egy produktumba.

Közben szombaton kijött a csapat legújabb kislemeze, a négy dalt tartalmazó Életem filmjét pedig előtte meg is turnéztatták picit otthon. A dalok közül a Hangot rát már játszották pár fellépésen, míg a Mindenki jobban tudja egy régebbi számuk, ami sosem jelent meg lemezen, így itt volt az idő. Előzetesben talán annyi, ahogy gyorsan végigpörgetjük a srácok idővonalát, a számok egyre szofisztikáltabbnak tűnnek.

Mint megtudtam, a zenekar eddig  szerzői kiadásban jelentette meg anyagait, ahogy ezúttal is. A sok okoskodás helyett azonban inkább érdemes végighallgatni az egészét. Szóval itt az egész cucc szíves fogyasztásra!