Az első számötletek tavaly áprilisban kezdtek kicsírázni, s őszre több dal is végleges formát öltött. Noha több mint három szám került tulajdonképpen kész állapotba, végül ez a három szerzemény – az „Embrió” mellett az Insomnia és a Wonderland – passzolt össze egy kislemezre. Ákos amúgy egyelőre nem kerget álmokat, mint mondja, ezeket az első zsengéket is inkább magának írta, viszont ha ez másokat is érdekel, annak rettentően örül.
Vétek is lenne elzárni ezeket egy fiókba. Kérdés persze, milyen lehetőségei vannak ma egy fiatalnak, aki egy bő ötezer fős településről próbál meg bármit is bemutatni. „Az a szomorú, hogy a bátyámon, meg egy-két barátomon, ismerősömön kívül nem sok korombélit, vagy fiatalt érdekel ez a zene a környéken. Sajnálom, hogy a diáktársaim többsége is csak az olyan kreatív, egyedi alkotómunka szempontjából sokszor értékelhetetlen számokra kattog, amelyeknek többmilliós a nézettségük a YouTube-on. S teszik mindezt csak azért, mert úgy gondolják, amit ennyien kattintottak, rossz nem lehet, pedig...” – meséli Ákos.
Aztán jött a posztapokaliptika, amikor ezt a gondolatmenetet folytatva odaérünk, hogy manapság egy olyan hely sem maradt a környéken, ahol középiskolás fiatalok szervezhetnének maguknak egy jó underground bulit. „Az a baj, hogy igazából már zenekar sem nagyon, meg olyan lelkes diákok sem igen, akik ilyet szerveznének” – összegzi tapasztalatait Ákos. Mielőtt azonban máris a The Walking Dead kietlen, zombiktól hemzsegő világában éreznénk magunkat, azért szerencsére nem kell temetni a fiatalokat. Hiszen épp nemrég mutattunk mi is be egy ugyancsak középiskolás csapatot, a miskolci Önkontrollt, s rajtuk kívül is szép számmal akadnak lelkes ifjoncok, nem csak Budapesten, akik igenis komolyan gondolják a kreatív alkotómunkát.
