Emlékszik még rá, mit csinált húsz évvel ezelőtt ezen a napon? Nem? Pedig fontos dátum volt a magyar történelemben, még ha a szavazópolgárok többsége nem is tulajdonított neki különös jelentőséget. Ekkor döntöttünk arról, hogy NATO-tagok legyünk-e, vagy sem. A jogosultak kevesebb mint fele ment el szavazni, sokan úgy gondolhatták, hogy nélkülük is győzni fognak az igenek. Igazuk is lett.
Habár most nem kell új katonai szövetségi rendszert választanunk, és a baráti államok cseréje remélhetőleg még jó ideig nem kerül komolyan (vagyis a jelenlegi törekvésnél komolyabban) napirendre, a mai napon is történnek figyelemre méltó események. Ott van mindjárt a kormányinfó, mint az ország vezetése és a nép között zajló, véget nem érő párbeszéd terepeinek egyike. Talán még Lázár János sem tudná megmondani, hogy mi minden kerülhet elő az újságírók szokásos heti vizitjén. Habár ebben nem vagyok biztos. Az mindenesetre érdekes, hogy míg a kormány politikusai egymás lakkcipőjét taposva tüsténkednek a Nemzeti Konzultációban, a kancelláriaminiszter inkább a saját választókerületében és annak környékén jeleskedik. Holnap például Makón tart lakossági fórumot este hattól. Nem lesz könnyű időben odaérni a kormányinfóról. Persze ha Lázár komolyan gondolja azt, hogy a következő ciklusban főleg a saját körzetében kamatoztatja a tehetségét, akkor jóval ritkábban kell majd végigszáguldania az unalomig ismert M5-ösön.
A miniszterek minisztere persze korábban is tartott már lakossági fórumot, ahol a Magyar Nemzetet egy videóinterjúval is megtisztelte, abban beszélt az országos kormányzástól történő hátrébb lépésétől is. Íme:
Orbán Viktor miniszterelnök szintén a Szeged felé tartó sztrádán utazik ma délután. Igaz, ő csak Kecskemétig megy, ahol az SMP gyárának nyitóünnepségén mond beszédet. Mi köze Soros Györgynek és világpusztító tervének a gyáravatáshoz? Fogalmam sincs! Nem baj, a kormányfő felnyitja majd a szemem.
Ide kívánkozik az is, hogy ma tartják a Miskolci Aranyalma mesekonferenciát A történetek személyiség- és közösségfejlesztő szerepe a gyakorlatban címmel. Biztos vagyok benne, hogy érdekes előadások hangzanak majd el, hiszen a fikció társadalomra gyakorolt hatásának vizsgálatához Magyarország ideális terep. Elég, ha arra gondolunk, hogy az utóbbi időben hány településen tűntek fel olyan migránsok, akikről kiderült, hogy nem is azok. Ha lenne üzleti érzékem, az UFO Magazin mintájára indítanék egy lapot, amiben migráns-magyar harmadik típusú találkozások elszenvedői szólalnának meg. Persze lehet, hogy ezzel már elkéstem.
Ma is ülésezik az Országgyűlés. Kihirdetik például a Magyarország és a Kínai Népköztársaság között a Heilongjiang Kínai Orvostudományi Egyetem oktatási tevékenységének Magyarországon való támogatásáról szóló megállapodást. A szerződést még október végén írták alá, így már akkor eldőlt, hogy a kínai orvosok magyarországi műhelyét nem fenyegeti a kiebrudalás veszélye, ahogy a CEU-t. Persze az orvosin nem gendertanokkal tömik a hallgatók fejét. A sebészek egyelőre a biológiai nemet tartják szem előtt, amikor eldöntik, hol ejtik meg a bemetszést.
Szó lesz még a magyar sport napjáról, a magyar parasport napjáról és a magyar diáksport napjáról is.
Az Európai Parlament is ülésezik Strasbourgban. Tegnap Lengyelországról volt szó, ma más érdekes témák között az unió Afrika-stratégiája is napirendre kerül majd. Az elképzeléseket bemutató dokumentum egyébként kifejezetten tetszetős irányelveket és javaslatokat fogalmaz meg. Ilyen mondatok vannak benne: „A mezőgazdasági alaptermékektől függő afrikai gazdaságok mérsékelhetik sebezhetőségüket, ha beavatkoznak az árak csökkenésének hosszú távú tendenciájába és a világpiaci árak fluktuációjába.” Meg ilyen álnaiv kijelentések: „Számos afrikai ország természeti erőforrásokban gazdag, ami lehetővé teszi a valódi fenntartható fejlődés megvalósulását.” Ott siklik ki igazából a történet, ahol az átláthatóságot a gazdasági fejlődés sarokpontjaként említik a dokumentum készítői. Na ez az az elvárás, amit Kína nem követel meg egyre növekvő számú afrikai partnereitől. Persze, hogy az ázsiai pénzeket választják az afrikai vezetők, ha dönteniük kell. De nem is kell olyan messzire mennünk: Európában is vannak olyan államok, amelyek inkább azzal kötnek üzletet, legyen szó akár több évtizedes energetikai beruházásról, aki nem tesz fel kellemetlen kérdéseket.
Ma egy nyilvános bűnvallásra is sor kerül. Para-Kovács Imre, Váncsa István, Farkasházy Tivadar és lapunk éles szemű karikaturistája, Marabu szór hamut a fejére, amiért hét éve keresztbe feküdtek a nemzeti együttműködés rendszerének, s „csak most ismerték fel, hogy a magyarság egyetlen igaz útja, felemelkedésének záloga az a csodálatos ösvény, amit Orbán Viktor jelölt ki a nemzet számára”. Hogy szavaik ne szálljanak el a széllel, a bűnbánók egy könyvet is bemutatnak Az Orbánság aranya – Narancskönyv címmel, mely Orbán Viktor legnagyszerűbb gondolatait tartalmazza, hódoló kiegészítésekkel, magyarázatokkal.
Szóval ez sem lesz unalmasabb nap, mint a többi. És már az is nagy szó, hogy úgy tűnik, izgalmasabb sem lesz.
