– Hogyan választották ki a beszélgetőtársakat?
– Jóval a könyv elkészítése előtt elolvastuk a pápa szinte valamennyi interjúját, a róla készült könyveket. Több százezer idézetet válogattunk össze, és csak azután jött a rövidítés és rögzítés abból a perspektívából, hogy mi lehet érdekes az olvasó számára. Legyen az hívő vagy nem hívő, zsidó, protestáns vagy katolikus. Szerzőtársammal rájöttünk, hogy mi nem a pápai füveskönyvet szeretnénk megírni, hanem értelmezni akarjuk az idézeteket. Így született meg ez a forma, amely később szinte önálló életre kelt, a maga evolúcióját élte. Előfordult, hogy már előre megvolt a beszélgetőtárs, de volt olyan téma is, amely mellé szinte az utolsó pillanatban került partner.
– Önöknek szerzőként milyen újdonságot vagy pluszt adtak ezek a beszélgetések?
– Egyértelműen egy elmélyült időszakot. Mint egy hosszúra nyújtott lelkigyakorlat. A készítés folyamata nagyon izgalmas szellemi kaland volt. A pápa gondolatvilágának elemzésén túl a mai világ legkurrensebb kérdései is rengeteg átgondolnivalót adtak nekünk is.
– Legtöbbször a reform jelzői alakjával látják el Ferenc ténykedését, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Sokan odáig mennek, hogy azt mondják, talán alapjaiban rengeti meg azt a katolikus egyházat, amelyet kétezer éve ismerünk. Önök hogyan látják, mi erről az általános vélemény?
– Ezek érthető, legitim félelmek. Van, aki az egyházat mint építményt képzeli el, s ha alapzatából kihúzunk téglákat, instabillá válik. Ha ez egy katolikus ember félelme, akkor érthető, mert szeretetféltésből félti az építményét. Ám ez a félelem legtöbbször nem katolikusoktól hangzik el. A pápai program összességében arról szól, hogy Isten mindenkit szeret. Sőt továbblép: mindenki fontos az egyháznak és a világnak egyaránt. Azt gondolom, hogy ez a fiataloknak nagy élmény lehet, mivel alapvetően példaképkereső generációról beszélünk. Az idősebb korosztály pedig már arra vágyik, hogy nyugodt életet élhessen, és továbbra is megbecsült tagja legyen a társadalomnak, ne váljon feleslegessé. A pápa arról beszél, hogy senki sem felesleges, nem leértékelhető. Ha nem az egyént, hanem az egyházat nézzük, a pápa reformok iránti elkötelezettsége már keményebb következményekkel jár. Hiszen azt mondja, hogy vannak olyan egyházi gyakorlatok, amelyeket át kell gondolni. Azt viszont látni kell, hogy a pápa abból a szempontból radikális, amelyből egy krisztusi, biblikus út az. Abban ugyanis nincs langyosság. Nincs langyos kereszténység. Ferenc radikálisan biblikus szempontok alapján szemléli az életet.
