Mit olvastak az írók idén, és mit olvasson a közönség karácsonykor?

Az ünnepi dömpingben mindig jól jön egy kis segítség. Írókat, költőket kérdeztünk idei olvasmányélményeikről.

Mindannyian álltunk már tanácstalanul a könyvesboltban. Ha nem határozott elképzelésekkel érkezünk ajándékvásárláskor, a polcok végeláthatatlan útvesztővé állnak össze ismeretlen címekkel, befogadhatatlanul sokszínű borítókkal és egy rakás szerzővel, akikről még soha nem hallottunk. Ám nincs mit tenni, akármennyit olvastunk is az évben, karácsony előtt felértékelődik a könyvek szerepe, s kénytelenek vagyunk bevenni magunkat a betűk rengetegébe. Nem árt azonban odafigyelni, hiszen egy jó könyvvel többet is ajándékozhatunk holmi polcdísznél, ágytámasznál vagy porfogónál. Az ünnepi dömpingben mindig jól jön egy kis segítség. És találhatnánk-e hitelesebb tanácsadót mindazoknál, akik életművükkel épp a könyvesboltok megtöltésén fáradoznak? Írókat, költőket kérdeztünk idei olvasmányélményeikről, könyvekről, amelyeket mindenkinek el kellene olvasnia, és amelyek biztosan nem okoznak csalódást a karácsonyfa alatt.

– Nem is olyan egyszerű megválaszolni a kérdést – mondja Benedek Szabolcs, A fiumei cápa írója, a Magyar Nemzet publicistája. – Idén is elég sok könyv megfordult a kezemben, sokukhoz viszont, amelyeket szerettem volna elolvasni, elsősorban időhiány miatt nem jutottam hozzá. A legutóbbi, egyszerre lebilincselő és megrázó olvasmányélményt még éppen csak most fejeztem be, Csáth Géza naplóinak és feljegyzéseinek utolsó kötetét (Sötét örvénybe süllyedek), amellyel, ha jól sejtem, teljessé vált a több mint húsz éve menő életműsorozat. Csáth személyes tragédiájának utolsó felvonásaként a személyiség teljes szétesését követhetjük végig, közvetlenül az író elmondása alapján. Ugyancsak a személyiség meghasadásáról szól, igaz, másféle módon egyik kedvenc horrorkönyvem, a nagy klasszikus Dr. Jekyll és Mr. Hyde Robert Louis Stevensontól, amely most új fordításban jelent meg a Helikon-zsebkönyvek között. Friss és személyes élmények kötnek Győry Domonkos Hölgy alulnézetből című kisregényéhez is: a szerző előző, egyben első kötetét annak idején még kéziratban olvastam, és fülszöveget is írtam hozzá, a mostanival nyomtatásban találkoztam először, és remek tanúságként szolgál ahhoz, hogy az írást kellő élettapasztalat és téma birtokában, érett fejjel, különösebb előzmények nélkül is el lehet kezdeni. Emlékezetes olvasmányaim voltak még az elmúlt időszakból Vörös István Thomas Mann kabátja című regénye, Egressy Zoltán Júlialepke című novelláskötete, a Scolar Kiadó új, Live! sorozatának kötetei (Haklik Norbert és Herczeg Szonja művei például), Orhan Pamuk szerelmi története (Az ártatlanság múzeuma), Radoszlav Petkovicsnak az Umberto Eco legjobb műveit megidéző A halál tökéletes emlékezete című történelmi kalandregénye, vagy éppenséggel Kim Stanley Robinson New York 2140 című sci-fije, amely az elmúlt évek-évtizedek disztópiái után fölvillant némi reményt az emberiség lehangolónak ígérkező jövőjét illetően. Ugyancsak fontosnak éreztem a magam számára Kurcz Ádám István Gion Nándor művei és műhelytitkai című monográfiáját is. Ismétlem, mindez a teljesség igénye nélkül.

Térey János költő, író, dramaturg, a Magyar Nemzet Magazin szerzője elsőként Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezésére (A bilincs a szabadság legyen) hívja fel a figyelmünket: „nagy emberek háztartása, konkrét és lelki értelemben”. Vida Gábor Egy dadogás története című könyvét Térey azoknak ajánlja, akik végre olyasmit olvasnának Erdélyről, ami nem hasonlít egy politikailag korrekt házifeladat-megoldásra. Szécsi Noémi Egyformák vagytok című regénye is rendkívül fontos olvasmány.

– Régi vesszőparipám, hogy igenis kellenek regények a mai magyar középrétegről. Magam sem írok másról. Szécsié rokon mű. Kiégett és hipercinikus, posh negyvenes nők életmód-panorámája.

Miljenko Jergovic Boszniában született horvát író Diófa-házikó és Gloria in excelsis című regénye kapcsán Térey János szerint méltán lehetünk irigyek a posztjugoszláv térségre:

– Bárcsak volna ilyen olvasmányos történelmi regényünk!

Kiss Noémi, az Ikeranya és a Sovány angyalok írójának listáján is előkelő helyen szerepel A bilincs a szabadság legyen, amelyben egy házasság valódi arca elevenedik meg, kertelés nélkül. A háború után indul a kötet egy nagy szerelemmel, ahonnan hazugságokon, bántáson, önzésen keresztül a megcsalásokig és profán visszakönyörgésekig jutunk.

– A nőnek, feleségnek, asszonynak még egy nyamvadt gardróbbeli íróasztal sem jut, mert azt is lefoglalja magának a Nagy Író. Így lesz nagyon emberi és esendő ez a levelezéskötet.

Kiss Noémi Szabó Magdával is több hetet töltött idén, századik születésnapjára újraolvasta az életművét. Bár nem mindig lelkesedik töretlenül, számára Szabó Magda írói szereplései a Kádár-korszak fontos lenyomatai. Tökéletes karácsonyi ajándék lehet a Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött verseit tartalmazó kötet is, közel száz kiadatlan verssel. Aki pedig letehetetlen gyerekkönyvet keres, a Pagony Kiadónál Kocsis Péter fordításában megjelent Matyi és Sári sorozatban biztosan nem fog csalódni.

– A cseh szerzőpáros regénye nagy kedvencünk a gyerekekkel, mivel időközben megtanultak olvasni, már nélkülem is falják a köteteket, imádják a humoros rajzokat.

– Rossz olvasó vagyok – fogalmaz Totth Benedek, a Margó-díjas Holtverseny és Az utolsó utáni háború szerzője. – Rendszertelenül válogatok, lassan haladok, és legalább három-négy könyvet szoktam párhuzamosan olvasni. Mindezt csak zárójelben, magyarázatként az alábbi, igencsak eklektikus listához. A rengeteg, idén megjelent verseskötet közül kettőt, W. G. Sebald Természet után és Turi Tímea Anna visszafordul című munkáját ajánlanám. A két kötetnek, bár ugyanabban a sorozatban – a Magvető Időmértékében – jelentek meg, kevés köze van egymáshoz, mégis ezek a szövegek hagyták bennem a legmaradandóbb nyomot. A kortárs prózai művek követhetetlen ütemben és számban jelennek meg, szinte képtelenség lépést tartani a kortárs magyar irodalommal. A karcosabb dolgok kedvelőinek Horváth Viktor Tankom, Potozky László Égéstermék vagy Orcsik Roland Fantomkommandó című regényét ajánlanám, mindhárom mű teljesen más poétikai eszközökkel feszeget hasonló témákat, háborúkba és forradalmak sűrűjébe viszik a gyanútlan olvasót. Egészen más tematikájú, ám nem kevésbé ütős szöveg Németh Gábor apró szilánkokból összerakott regénye, az Egy mormota nyara, amelynek kiábrándult elbeszélője a szintén szilánkokra hulló Európát járja, forgatási helyszínek után kutatva. Idekívánkozik még egy korábban megjelent mű, Hidas Judit Seb című, szintén kortárs környezetben játszódó (család)regénye, melynek szereplői három különböző társadalmi rétegből származnak. Az egymásba fonódó sorsokat nagy elhitető erővel ábrázolja a szerző, és egészen a történet legvégéig nyitva hagyja a kérdést, sikerül-e a mindennapi problémákat leküzdve elérni a hőn áhított boldogságot. Azoknak pedig, akik tartalmasan, de nagybetűsen akarnak szórakozni, Lévai Balázs nemrég megjelent Beállás – Ponyvarákenrolját ajánlanám, amely egy fiktív banda történetén keresztül nyújt betekintést a magyar pop-rock szcéna szeszbe, drogokba és egyéb tudatmódosítókba áztatott hétköznapjaiba (vagy inkább soha véget nem érő hétvégéibe), olyan stílusban, hogy garantáltan lefordulunk a székről a röhögéstől.

– Az elmúlt hónapokban jó néhány verseskötet a kezembe került – válaszol kérdésünkre Szöllősi Mátyás, a főváros arcait bemutató Budapest-katalógus és a Margó-díjas Váltóáram című novelláskötet szerzője. – Ezek közül Horváth Veronika Minden átjárható és G. István László Nem követtem el című kötete volt rám nagy hatással. Mindkettő kifinomult, érzékeny könyv, egyedi, különleges nyelvi világgal. Ezek mellett Takács Zsuzsa új tárcaválogatása, A sóbálvány ragadott magával, ajánlanám még Szabó Róbert Csaba Alakváltók című, a román kommunizmus rémtetteit boncolgató kötetét, illetve Bánki Éva különös-fantasztikus regénytrilógiájának második részét, az Elsodort időt.