Az idei Hungarocomixon is több ígéretes anyaggal találkoztam. Ilyen például az olimpiai, a világ- és Európa-bajnok úszónőnk, Hosszú Katinka által fémjelzett Iron Lady: Arcanum című, idén debütált, eddig hét számot megélt sorozata. Már marketingszempontból is ügyes, ahogy Katinka „vasladys” karakterét, illetve a köréje megálmodott márkát építik.
Maga a képregény is szépen rajzolt, kifejezetten tetszetős a grafikai világa, ám a cselekmény nehezen követhető. Az első és dupla számról még nyáron írt nagyon részletes, építő jellegű kritikát blogján Bayer Antal. A magyar képregény nagy veteránjának megállapításai az évad végére kevésbé érezhetők ugyan az alkotáson, de megmaradtak. A történetben a mi dimenziónk mellett létezik egy párhuzamos világ, amelyet Norionnak neveznek. Ott fertőzés fenyegeti az embereket, amelynek hatására árnyakká változnak. Ez ellen veszik fel a harcot a fenomének – akiknek van valamilyen különleges képességük –, és próbálják megvédeni Norion polgárait. A két világ közben hat egymásra, és akad némi „átjárás” is: az egyik lélek például érzi a párhuzamos lélek vívódásait, ha pedig az egyik helyen veszélybe kerül, vagy épp meghal valaki, akkor a másik dimenzióban is hasonló hatások érik.
A koncepció tehát nem rossz, van benne potenciál, de a történetvezetés lassú, kissé széteső. Igaz, a történet a végére már jobban felpörgött, egy-egy oldalra több rajz került, mint az első részekben, ami kifejezetten jót tett neki. A párbeszédek azonban sajnos nem mindig érthetők, s szerintem az egyes idő- és térsíkok közötti gyors ugrálás is nehezíti az érthetőséget, akárcsak az, hogy több kifejezést, fogalmat magyarázat nélkül hagynak – pedig jó lenne még ott, a történetben tisztázni. Ha a második „évadban” ez egy tömörebb témavezetés mellett megvalósulna, az igen jót tenne a kötetnek. Szurkolunk neki.
