CDU: Eljött a tettek ideje

„Eljött a tettek ideje” mottóval tartotta a Majna menti Frankfurtban a Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) kongresszusát, amelynek zárásaként, vita nélkül az 1001 delegátus elfogadta a párt választási programját. A pártelnök, Angela Merkel azzal a kijelentéssel kezdte beszédét, „még 97 nap és Edmund Stoiber lesz a kancellár.”

A legfrissebb közvélemény-kutatások alátámasztják ezt az optimista kijelentést, hiszen a CDU/CSU-t a választók 39-40 százaléka támogatja, míg a vezető kormánypártot, az SPD-t 34-35 százalék. A kereszténydemokraták valószínű koalíciós partnerükkel, a 11-12 százalékon álló FDP-vel szolíd parlamenti többségre számíthatnak a Szövetségi Gyűlésben, hiszen a Zöldek 5 százalék körüli eredményükkel a bejutásért küzdenek. S ha a PDS 6 százalékát a baloldali pártok eredményéhez hozzászámítjuk – a párt egyik vezetője, Gregor Gysi felajánlotta az esetleges vörös-zöld kisebbségi kabinet tolerálását – ez is kevésnek tűnik a kormányváltás megakadályozásához.

Merkel a vörös-zöld koalíciót keményen bíráló beszédében a CDU és CSU egységét és feltétlen győzni akarását hangsúlyozta, s kijelentette természtesnek tartja, hogy a bevándorlás kérdését sem kerülik meg a kampányban.

Nagy várakozás előzte meg Helmuth Kohl beszédét, aki 25 éven keresztül töltötte be a pártelnöki tisztet, s a CDU adomány-ügy kirobbanása óta eltelt három esztendőben nem szólalt fel kongresszusokon. Az egykori kancellár látható felháborodással szólt, s szégyennek nevezte, hogy az SPD felrúgta a demokratikus pártok konszenzusát és az egykori kommunisták utódpártjával kormányozza Berlint. Elítélte, hogy történelmi napon – 1953. június 17-én keltek fel a kelet-berlini munkások a sztálinista diktatúra ellen – a német fővárosban együtt koszorúznak a tettesek az áldozatokkal. Kohl egyúttal bírálta azokat, akik úgy kívánnak időt nyerni az EU belső reformjára, hogy a szervezet bővítésének elhalasztására spekulálnak. Bejelentette 44 évi Bundestag képviselőség után visszavonulását az aktív politizálástól, a szeptemberi választásokon már nem jelölteti magát a Szövetségi Gyűlésbe.

A szabad demokraták alelnökének, Jürgen Mölleman kijelentései okán Németországban fellángolt antiszemitizmus vitáról a kongresszusi felszólalások közül többen is elmondták véleményüket. Többek között a CDU észak-rajna-vesztfáliai elnöke Jürgen Rüttgers, Wolfgang Schäuble és a kancellárjelölt Edmund Stoiber is hangsúlyozta, Németország és Európa felelősségét a németországi zsidóság jövőjéért és Izrael állam biztonságos határok közötti fennmaradásáért. Ugyanakkor fenntartásokkal fogadták Paul Spiegelnek a Zsidók Központi Tanácsa elnökének beszédében megfogalmazódott követetelést, hogy zárják ki az FDP-vel kötendő koalíció lehetőségét.

Friedrich Merz, a CDU/CSU Bundestag frakcióvezetője arra intette a negatív kampányt folytató SPD-t, hogy saját baklövéseit ne próbálja meg elfedni a Kohl-kormány állítólagos hibáira mutogatással. Egyúttal felszólította a szociáldemokratákat ugyanolyan hévvel tisztítsák meg pártjukat a korrupcióba keveredett politikusoktól, amint ezt a CDU-tól követelték, névszerint említette az elsőfokon elítélt saarbrückeni főpolgármestert Hajo Hoffmannt és Karl Wienandot. Merz a szövetségi kormány egy a német egységet tárgyaló kiadványa kapcsán történelem hamisítást vetett a vörös zöld koalíció szemére. Hiszen míg a kiadványban Kohl egyszer szerepel, az egyesülési dokumentumot kidolgozó Schäuble neve egyszer sem, addig a publikáció egyesülés hőseivé a mai kormánykoalíció politikusait tette, akik akkor jobb esetben is semlegesen, de sokan ellenségesen álltak a kérdéshez.

Ezt követően Stoiber szakértői csapatának tagjai a gazdasági, munkaügyi és a keleti területek újjáépítésének csúcsminiszteri posztra kiszemelt Lothar Späth és az oktatási, kutatási kérdésekkel foglalkozó Annette Schavan szólt terveiről. Schavan jelezte, a német tartományok diákjait összehasonlító PISA tanulmány világossá tette, a baloldali pedagógia kísérletek csődjét, hiszen a teljesítmény orientált iskolarendszerrel rendelkező, hosszú ideje CDU, CSU vezette dél-német tartományok érték el a legjobb eredményeket. A honvédelem, külpolitika és európai ügyek szakértője, Wolfgang Schäuble azt vetette Schröder szemére, hogy az Európai Unió belső reformjainak elmaradásáért a tagjelölt államokat kívánja büntetni a csatlakozás időpontjának kitolásával. Ígéretet tett arra, hogy győzelme esetén az új CDU vezette német kormány mindent megtesz, hogy az eredeti menetrendet a bővítési tárgyalások 2002. végi befejezését tartani lehessen.

A menetrend betartásának fontosságát hangsúlyozták a kongresszus külföldi díszvendégei, Jean-Claude Juncker luxemburgi és Jose Maria Aznar spanyol miniszterelnök. Schäuble utalva arra, hogy az EU értékközösséget is megtestesít, reményének adott hangot, hogy a csehországi választások utáni higgadtabb légkörben mód nyílik arra, hogy Prága is szembe nézzen saját történelmével és átgondolja a Benes dekrétumokkal kapcsolatos eddigi álláspontját. Szintén a csehországi kampánnyal kapcsolatban felhívta azok figyelmét, akik a populizmus kapcsán azonnal a jobboldalra asszociálnak, hogy ott bizony a baloldali demagógiának is számtalan példája volt látható.

A kongresszus végén a CDU/CSU kancellárjelöltje, Edmund Stoiber másfél órás beszédben mondott megsemmisítő kritikát a berlini vörös-zöld kormányról, amelynek négy éve alatt Németország a gazdaság fejlődési mutatói tekintetében az EU-n belül az utolsó helyek egyikére csúszott. Úgy fogalmazott, azért szükséges a kormányváltás, hogy szövetségi szinten véget érjen a stagnálás. A CSU elnöke világossá tette – miután több SPD politikus, például a brandenburgi miniszterelnök, Manfred Stolpe nagykoalíciót javasolt – hogy nem kíván a szociáldemokratákkal közösen kormányozni. Katasztrofálisnak nevezte a következményeket, ha az SPD a PDS-szel kívánna kormányt alakítani.

A bajor miniszterelnök beszédében a mindennapi élet nehézségeivel küzdő kisembert, az „ápolónőt és a buszsöfőrt” kívánta megszólítani, az ő érdekükben, velük kívánja a nélkülözhetetlen reformokat végrehajtani, s nem ellenük, mint azt az egyértelműen a nagytőke éredekképviseletévé vált SPD tette. Mint mondta, az ő integrációs képességüket sem szabad túlfeszíteni, hiszen több nagyváros iskoláiban 4-5 németre 15-20 külföldi jut. Ezért a maximumnak nevezte az évente Németországba érkező mintegy félmilló bevándorló integrálását.

Stoiber óvakodott a megfizethetetlen ígéretektől, jelezte az euró stabilitási paktum és a Schröder-kormány rossz gazdaságpolitikája miatt Németország pénzügyi mozgástere minimális. Ennek ellenére tekintettel Németország tragikus demográfiai helyzetére, kiemelt szerepet szán a családtámogatások érzékelhető növelésének. A szükséges forrásokat a gazdasági növekedés beindításával kívánja előteremteni, ezért a bürokratikus akadályok lebontásához szeptember 22-t követően azonnal hozzálát.

A bajor miniszterelnök, mint mondta, országosan 40 százalék feletti választási eredménnyel lenne elégedett. Stoiber beszédét 12 perces tapsvihar követte, amivel a küldöttek jelezték, teljességgel elfogadják a CDU kancellárjelöltjének a CSU elnökét. A rendkívül erős regionális hagyományokkal rendelkező Németországban komoly viták bontakoztak ki arról, hogy az északi és a keleti területek polgárai hajlandóak-e elfogadni egy bajor kancellárt. Az eddigi egyetlen CSU kancellárjelölt Franz-Josef Strauß 1980-as vereségét részben az okozta, hogy az északi CDU szervezetek csak félszívvel támogatták a bajor jelöltet.

Az első értékelések szerint a kongresszuson a CDU és CSU sikeresen demonstrálta egységét és harci kedvét. Ugyanakkor Stoiber olyan, a szimpatizánsokat lelkesítő beszédet mondott, amelyet a politikai ellenfeleknek nem lesz könnyű érdemben támadniuk.