Német BT-elnökség: az amerikai barát

Feszült időszakban került sor az ENSZ Biztonsági Tanácsában az elnökség átvételére: ezt a posztot ugyanis a mai naptól kezdve az iraki beavatkozást ellenző Németország tölti be. Günter Pleugerre, a német ENSZ-nagykövetre rendkívül kényes feladatok hárulnak.

Márpedig az Egyesült Államok erőteljes nyomásgyakorlással épp azt szeretné elérni, hogy a testület támogassa a Szaddám Huszein rezsimjét lefegyverzését célzó katonai akciót – jegyzi meg az AP. Günter Pleuger, Németország ENSZ-nagykövete a 15 tagú tanács élén töltött első munkanapját azzal kezdte, hogy egyenként leült tárgyalni a testület tagállamainak képviselőivel.

A szó szoros értelmében vett munka Irakkal kapcsolatban viszont több mint egy hete kezdődött el, amikor a Bagdad ügyét napirendjére tűzte a BT. A német BT-elnökség elkerülhetetlenné teszi, hogy kiújuljanak a német-amerikai viták az iraki krízis megítéléséről. Gerhard Schröder német kancellárt a múlt ősszel Irak-ellenes retorikája miatt választották meg ismét Németországban, s jelenleg is a látványos szembenállás politikáját folytatja, visszautasítva, hogy együttműködjön Washingtonnal, s magát egyfajta békebajnokként állítva be – írja az AP.

Német diplomaták személyes sértettségüknek adtak hangot amiatt, hogy csak George Bush televíziós beszédéből értesültek: az elnök elküldi Colin Powell amerikai külügyminisztert a BT-be szerdán. Mindemellett Schröder üdvözölte Bush döntését, melynek értelmében Powell kifejti, milyen bizonyítékokat szolgáltatnak amerikai tisztségviselők az iraki fegyverkezési programról és arról, hogy Bagdad kapcsolatban áll az al-Kaida terrorszervezettel.

Schröder mindemellett nem hajlandó engedni abból, hogy az ellenőrök folytathatják munkájukat, s hogy csak a BT döntheti el, lesz-e háború.

A ’’békebajnok’’ kancellár pozícióit viszont egyértelműen gyengíti, hogy a minap pártja megrendítő vereségeket szenvedett el a tartományi választásokon. A német konzervatívok több tartományban aratott választási győzelmüket egyértelműen a kancellár Amerika-politikájának bukásaként értelmezik.

A feszült várakozás, ami a kiélezett német-amerikai diplomáciai csatározásokat kíséri, korántsem csak a két ország közvéleményét jellemzi. A tét nagy: egy bizonytalan kimenetelű, a tervek szerint tekintélyes katonai erők felvonultatásával megvívandó háború.

Sokan reményveszetten várják, mikor döbbennek rá a ’68-as nyugati marxista újbaloldali mozgalmak egykori lelkes résztvevői, hogy Amerika-ellenességük épp úgy idejétmúlt, mint féltve őrzött Che Guevara-pólóik.