Bassár el Aszad államfő az Al-Ahram Al-Arabi című egyiptomi hetilap pénteki számában megjelenő nyilatkozatában kijelentette, hogy „a fegyveres csoportok terrortámadást hajtanak végre az állam ellen. A társadalmon belül nem népszerűek ... és végül nem fognak győzni”. Bassár el-Aszad ugyanakkor hozzátette, hogy „a párbeszéd előtt nyitva áll az ajtó”. Leszögezte, hogy külföldi beavatkozással nem lehet változást elérni Szíriában.
Bassár el-Asszad szombaton tárgyalt első ízben Lahdar Brahimivel, az ENSZ szíriai megbízottjával, aki útja során megerősítette, hogy Szíriában rendkívül veszélyes a helyzet, és tovább súlyosbodik. Aszad interjújában közölte, hogy nem derűlátó, de nem is borúlátó Brahimi missziójának sikerét illetően.
A Magyar Nemzet vezércikkei:
A háború vonzásában (részlet): Másfél éve nemegyszer hallgathatták meg a védelmi, biztonságpolitikai témákkal foglalkozó újságírók a nyugati vezetők ígéretét, miszerint nem lesz beavatkozás Líbiában. Aztán – ahogy Oroszország félrenézett a Biztonsági Tanácsban – mégiscsak lett. A „lakosság védelmére” szóló humanitárius mandátumból végül szél es körű intervenció bontakozott ki, s ha Kadhafi líbiai vezetőt nem is úgy sikerült eliminálni, ahogy a parasztot veszik le a sakktábláról (mintegy hét hónapig kitartott a rezsim), a lényeg az, hogy külső segítségg el rezsimváltás történt. Azóta ha a fősodrú médiumok immár elég magas ingerküszöbét Líbiával szemben meghaladja egy hír, megbizonyosodhatunk arról, hogy milyen szépen is virágzik a líbiai demokrácia a különböző fegyveres bandák uralta, egykor országnak nevezhető entitás helyén, az észak-afrikai homokban.
Szíriai hadszíntér (részlet): Súlyos csapást szenvedett el a szíriai hatalom, amely eddig a legeredményesebben dacolt az arab tavasz fedőnevű geopolitikai folyamat feltartóztathatatlannak tűnő menetelés ével. A nyugati hatalmak és Nyugat-barát térségi rezsimek által támogatott fegyveres csoportok öngyilkos terrortámadása megölte az ország vezetésének több tagját, köztük az ortodox keresztény védelmi minisztert, illetve helyettesét, aki nem mellékesen Bassár el -Aszad elnök sógora is. A merénylet azzá a lélektani fordulóponttá válhat, amelytől az út a rendszer és az ország összeomlásához vezet.