„Az új evangelizáció a keresztény hit továbbadására” – ez a témája a vasárnap kezdődött és október 28-ig tartó XIII. rendes püspöki szinódusnak, amelyen összesen 262 püspök vesz részt a világ minden részéből.
A Szent Péter téren hívők tízezrei vettek részt a szertartáson. A pápával koncelebrált 49 bíboros, 71 érsek, 120 püspök, akárcsak a keleti rítusú katolikus egyházak 7 pátriárkája. XVI. Benedek szentbeszédében nagy teret szentelt a házasság felbonthatatlanságának. A házasságot a férfi és a nő megbonthatatlan közösségének, egységének nevezte, amely a mai világunkban sok helyen válságba került. A pápa szerint a házasság válsága összefügg a hit válságával.
Ezzel a katolikus egyházfő lényegében felvázolta a szinódus legfőbb gondolatát, nevezetesen azt, hogy a Vatikán szerint a mai világban „új evangelizációra” van szükség. A püspökök egyebek között a következő hetekben arról fognak tanácskozni, hogy szerintük a szekularizáló révén a hit veszített erejéből, a társadalom szövete sok országban felbomlott, az ember önmagába zárkózásának, az individualizmusnak és a szolidaritás mellőzésének a légköre uralkodik.
Számos társadalmi probléma is terítékre kerül, így az elvándorlás, a gazdasági válság, a fogyasztás-központúság, a vallási szekták térhódítása. Tüzetesen megvitatják azt is, hogy az új evangelizáció számára hogyan lehet megtalálni a megfelelően korszerű közlési formát, stílust és nyelvezetet.
A pápa vasárnap az egyház doktorává avatta a XII. században élt Bingeni Szent Hildegárdot és a XVI. században élt Ávilai Szent Jánost is. Az egyház doktora különleges cím a katolikus egyházban, amelyet a legjobb teológusoknak és a hit kiemelkedő tanúinak adományoznak.
Bingeni Hildegárd (1098–1179) életét a katolikus hit terjesztésének szentelte, zenét szerzett, költeményeket és könyveket írt. Gyógyító ereje és isteni látomásai miatt messze földön ismerték, még Barbarossa Frigyes német–római császár is hozzá fordult tanácsért. Hildegárdot XVI. Benedek pápa rendelkezésére emelték a római katolikus szentek sorába.
Az 1499 és 1569 között élt Ávilai Szent János hitszónokként és egyházi íróként a gondolatokra nyitottan tanulmányozta a reformátorok műveit. Behatóan foglalkozott Rotterdami Erasmus írásaival, és egy ideig maga is hajlott Luther tanai felé, mert azokban sok neki tetsző dolgot talált, különösen a Bibliáról és az egyházatyákról. Emiatt azonban meggyűlt a baja az inkvizícióval. Fő műve a fogságában írt könyve, az Audi filia. 1970-ben avatták szentté.
