Az amerikai elnök szerint az adósságplafon emelésének két módja lehet: a kongresszus magára vállalja annak felelősségét, vagy az elnököt bízza meg azzal, amit ő örömmel vállalna. Mint mondta, az adósságplafon emelése nem újabb kiadások jóváhagyását jelenti, hanem csak megteremti a lehetőségét annak, hogy az állam kifizesse azokat a számlákat, amelyeket a kongresszus egyszer már jóváhagyott.
„Nem vagyunk kéregető nemzet” – szögezte le az elnök. Ezzel egyebek között arra utalt, hogy az Egyesült Államok képes eleget tenni fizetési kötelezettségeinek és kizárólag a tavalyi, hasonló adósságplafon-emelési válság miatt veszítette el az ország az AAA kategóriájú hitelminősítését.
Újabb válság?
„A republikánusok nem fognak váltságdíjat szedni azért cserébe, hogy nem teszik tönkre az amerikai gazdaságot” – hangoztatta elszántságát az elnök, aki szerint az ellenzéki párt „felelőtlensége” újabb válságba taszíthatja az országot. „Bízom benne, hogy a józan ész felülkerekedik” – mondta Obama az első elnöki ciklusát lezáró fehér házi sajtóértekezletén.
Az Egyesült Államok technikailag december végén érte volna el az adósságplafont, ha a pénzügyminisztérium nem vezetett volna be rendkívüli intézkedéseket. A tárca manőverezési lehetőségei ugyanakkor valamikor február 15. és március 1. között kimerülnek. A képviselőházban többségben lévő republikánusok a kormányzati kiadások további csökkentését támasztották az adósságplafon megemelésének feltételéül.
Obama január 11-én a Fehér Ház kabinetfőnökét, Jack Lew-t jelölte pénzügyminiszteréül. Az új pénzügyminiszter első feladata az lesz, hogy a kongresszusi republikánusokkal megegyezésre jusson a csaknem 16,4 ezer milliárd dolláros adósságplafon megemeléséről. A pénzügyi tárca már most is rendkívüli eljárásokat alkalmaz a kormányzati kiadások fedezésére.
Sok kérdés maradt
Obama január 3-án írta alá az úgynevezett „költségvetési szakadék” elkerüléséről kötött kétpárti megállapodást. A szenátus és a képviselőház 2-án szavazta meg a vonatkozó törvényt, amely révén elkerülhetővé váltak a jelentős adóemelések és az összesen mintegy 600 milliárd dolláros költségvetési megszorítások. A kétpárti egyezséggel létrejött megállapodás híján az automatikusan életbe lépő megszorítások újabb recesszióval fenyegették volna a világ legnagyobb gazdaságát, ami kedvezőtlen hatással lett volna az egész világra.