Minden tavasszal, míg cseresznyefák virágzanak Washingtonban, az észak-koreai retorika eléri csúcspontját. Phenjan reakciója a dél-koreai-amerikai Foal Eagle hadgyakorlatra legalább annyira kiszámítható, mint az évszakok váltakozása. Az USA szerint nincs jele annak, hogy Észak-Korea aktívan készülne támadásra, például nem került sor az erők nagyarányú mozgósítására. Phenjan fenyegetései általában feltételes módban hangzanak el – ha fennállna a valós veszélye, annak hogy az USA-t támadás éri, arra bizonyosan lenne válasz vagy megelőző csapás. Washington ugyanakkor azért egyértelművé tette: komolyan veszi a fenyegetéseket. A feszültség rendszerint alábbhagy, amint véget érnek a gyakorlatok. Ugyanakkor mégiscsak van valós esélye egy olyan incidensnek, ami kiprovokálhat egy katonai konfrontációt.
Észak-Korea hosszú évek óta jelent igen bosszantó problémát az Egyesült Államoknak, és mostanáig az Obama-kormánynak sem sikerült megtörni az ördögi kört, megfékezni a kommunista ország nukleáris programját. Idén a Phenjanból érkező fenyegetésáradat még a szokásosnál is „bombasztikusabb”, több okból kifolyólag is. Észak-Koreának új, fiatal vezetője van, aki még mindig hatalmának megszilárdításával van elfoglalva. Eközben Dél-Korea nemrég választotta meg új elnökét, Pak Gun Hjét, aki egyben az ország első női vezetője. Nem kétséges, Kim Dzsong Un őt is teszteli.
Washington azonban a szokásos reakciókat ismételgeti: Észak-Korea intézkedései nem segítik elő az ország helyzetét és nemzetközi megítélését, és csak elszigetelik az ázsiai országot. Úgy tűnik, nincsenek kreatív ötletek a láthatáron. Ezt alátámasztandó a CNN csütörtökön arról számolt be egy amerikai hivatalos személyre hivatkozva, hogy az Obama-kormány az elmúlt hetekben egy előre megírt forgatókönyv szerint reagált az észak-koreai „retorikára és provokációkra”.
– Észak-Korea olyan szintre lépett, amire még nem volt példa
– Arccal Ázsia felé
– Őrült hazárdjátékba kezdett Észak-Korea
Clinton ideje alatt rendszeresen lefújták a hadgyakorlatot, hogy csökkentsék a feszültséget. Most azonban Washington egy kis erődemonstrációval reagált a folyamatos fenyegetésekre. Az elmúlt hetek fenyegetéscunamijára válaszolva Obama B-2 lopakodó bombázókat küldött a Koreai-félszigetre, hogy csökkentse a Dél-Koreára nehezedő nyomást. Mindazonáltal az USA és a nemzetközi közösségek összes eddigi próbálkozása, hogy kordában tartsák „az új” Phenjant – például szankciókkal – kudarcba fulladt, sőt még kiszámíthatatlanabb viselkedést eredményezett.
Ugyanakkor ha a kommunista ország nem kapja meg az „áhított figyelmet” az Egyesült Államoktól, további, dühösebb fenyegetőzésbe kezd, mivel teljesen más logika mentén gondolkodik. Szerintük az amerikai-dél-koreai „védelmi” gyakorlatok akár támadó jellegűek is lehetnek. Elemzők szerint az észak-koreai vezetés úgy hiszi, csak nukleáris fegyvereik tartják vissza az USA-t a támadástól.
Obama első ciklusának elején még arról beszélt, hajlandó kezet nyújtani, ha ellenségei is megteszik ezt. Ugyanakkor az arra irányuló erőfeszítések, hogy újraindítsák a hatoldalú tárgyalásokat, melyek 2009-ben elakadtak, nem hoztak eredményt. A diplomáciai csörtéken Japán, Kína, Dél-Korea és Oroszország is részt vesz. Phenjan viselkedése is megnehezíti Obama helyzetét. Az elnök ugyanis nem tudna nyílt tárgyalásokat kezdeni anélkül, hogy a kritikusok azzal vádolnák, behódol a fenyegetéseknek, és legitimálja Kim Dzsong Unt.
Az USA viszonyát Észak-Koreával a kommunista állam Japánnal és Dél-Koreával való kapcsolata határozza meg. A Phenjannal folyatott diplomáciai egyeztetések többnyire a hatoldalú tárgyalások keretei között zajlanak. A tárgyalások végcélja mindig a nukleáris leszerelés, de Észak-Korea bizalmatlansága ez ügyben többnyire aláássa a megbeszéléseket. Az elmúlt négy évben az Obama-adminisztráció kommunisták felé mutatott magatartását az előző, meglehetősen keményvonalas, dél-koreai elnök Ri Mjongbak határozta meg.
De Christopher Nelson Ázsia-szakértő arra hívja fel a figyelmet, hogy bár az új dél-koreai vezető kemény szavakkal reagált Phenjan retorikájára, egyben azt is jelezte, ha Észak-Korea hajlandó folytatni a megbeszéléseket, akkor a nukleáris leszerelés nem kell, hogy végső cél legyen. Nelson szerint vannak arra utaló jelek, Phenjan hajlandó lesz részt venni egy tárgyaláson. Ugyanakkor nem valószínű, hogy az Egyesült Államoknak megfelelne egy ilyen enyhítés.
Az álláspontok közelítésére azonban bőven lesz lehetőség. A dél-koreai külügyminiszter ezen a héten Washingtonban tartózkodott. Az amerikai külügyminiszter, John Kerry jövő héten veszi Ázsia felé az irányt: Pekingbe, Tokióba és Szöulba is ellátogat. Pak Gun Hje és Barack Obama pedig várhatóan májusban találkoznak Washingtonban.
