– A Fidesz hatalomra kerülése óta szüntelen támadás éri a magyar kormányt és Magyarországot Ausztriából, különösen a sajtó részéről, de osztrák kormányzati tisztviselők is elégedetlenek azokkal a magyar gazdasági intézkedésekkel, amelyek az osztrák bankokat és vállalatokat érintették. Mennyire terheli meg mindez az államközi kapcsolatokat?
– Nem okoz semmilyen fennakadást az államközi kapcsolatokban. Kétségtelen, hogy a bankokkal szemben követett politikát az osztrákok nem tartják teljesen helyénvalónak. A bankokat és a sajtót nagyon is foglalkoztatja mindez, és bár kormányzati szinten is tesznek fel ezzel kapcsolatban kérdéseket, nem fejtenek ki nagyobb kritikát. Ők is tudják, hogy az osztrák bankok olyan gyakorlatot folytattak Magyarországon, ami normális körülmények között nem engedhető meg, és súlyos eladósodásba hajtották bele a lakosságot a devizahitelekkel. Sokan emlékezhetnek arra a Magyarországon sugárzott reklámra, amelyben az ügyfél bemegy a Raiffeisen Bankba, hogy hitelt vegyen fel, és megkérdezi, hogy milyen feltételek között teheti meg. Az ügyintéző erre befogja a fülét, azt üzenve: nem érdekli, hogy a családnak mekkora fedezete van, bárkinek adnak devizahitelt. Ez nyilvánvalóan súlyos hiba volt, és a magyar devizahitelesek problémája olyan ügy, amelyben az osztrák bankok szerepe nem túl dicső. Az osztrák kormányzati tisztviselők is érzik, hogy a bankoknál komoly hiányosságok voltak. A sajtó olyan támadást indított Magyarországgal szemben, ami mögött gazdasági érdekek is felsejlenek.
– A magyarokat gyakran antiszemitizmussal és idegengyűlölettel vádló támadásoknak lehet közük ahhoz is, hogy az osztrákok szégyellik saját szélsőjobboldali, nyíltan bevándorlóellenes és egyre népszerűbb pártjukat, a Szabadságpártot?
– Az osztrák média nem szívesen sepreget a saját portája előtt. Ők úgy gondolják, hogy ami Ausztriában zajlik, az teljesen helyénvaló, Magyarország viszont egy szörnyű állam, ahol borzasztó dolgok történnek. Ez alapvetően azért van, mert szívesen mutogatnak másokra. Többször mondtam már osztrák újságíróknak – és egyáltalán nem örültek neki –, hogy ők nagyjából annyira függetlenek, mint én. Én kormánytisztviselőként a magyar kormánnyal szemben vagyok lojális, ők pedig a tulajdonosaikkal szemben. Vannak olyan lapok Ausztriában, ahol egyes bankok komoly tulajdoni hányaddal bírnak.
– A magyar nagykövetség mit tesz annak érdekében, hogy ezek a támadások elháruljanak vagy enyhüljenek?
– Mi gyakorlatilag ezzel voltunk elfoglalva több mint két éven keresztül. Próbáltam a nyilvánosság eszközeivel élni, számos interjúban, olvasói levélben korrigálni a rólunk festett képet. Magyar miniszterelnöki, külügyminiszteri, házelnöki interjúkat szerveztünk osztrák lapoknak, Prőhle Gergely külügyi helyettes államtitkár többször volt szereplője az osztrák médiának. Ezenkívül külön tájékoztattuk róla az osztrák média képviselőit, hogy mi zajlik Magyarországon. Közben a bécsi kormánnyal párbeszédet tartottunk fenn, amelynek segítségével sikerült az értésükre adni, hogy amit a média ír, sokszor túlzó. Felhívtuk a figyelmüket arra is, hogy az első Orbán-kormány kiállt az osztrák kabinet mellett, amikor az EU szankciókkal sújtotta. Nagyon nehéz terepen, de többé-kevésbé sikerült a politikát különválasztani a médiától. Ennek is köszönhetően az osztrák politikusok nem támadták élesen Magyarországot.
– Az ausztriai magyar kisebbséget képviselő szervezetek arról voltak híresek, hogy a többi határon túli magyar pártokhoz és szervezetekhez képest összetartottak, nemrég mégis összevesztek és kettészakadtak. Mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni, a nagykövetség mit tud tenni?
A kérdésre adott választ és a teljes interjút a Magyar Nemzet szerdai számában találja!
