Az egész világot megrengették ezek a választások

Olyan hónap van mögöttünk, amilyenre még soha nem volt példa az emberiség történetében.

Az utóbbi évek egyik legizgalmasabb hónapja volt május a választások szempontjából, mivel világszerte több mint egymilliárdan járulhattak az urnákhoz. Indiában megbukott az évtizedek óta kormányon lévő kongresszusi párt, a május 25-ei európai parlamenti választás után továbbra is a jobbközép néppárt mondhatja magáénak a legerősebb frakciót, de az uniószkeptikus erők is nagyon jól szerepeltek. Egyiptomban és Ukrajnában új elnököt választottak, a Dél-afrikai Köztársaságban viszont ismét az 1994 óta hatalmon lévő alakulat győzött.

A várakozásoknak megfelelően fölényes győzelmet aratott az apartheid vége óta kormányzó Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) a május 7-ei dél-afrikai parlamenti választáson, a párt a feketék gazdasági helyzetbe hozását ígérte a következő ciklusra pénteken. A szavazatok 99,5 százalékos feldolgozottságánál az ANC a voksok 62,2 százalékát szerezte meg, ami apró csökkenést jelent a párt 2009-es eredményéhez képest (65,9 százalék).

Az ellenzék legfőbb ereje a Demokratikus Szövetség (DA) maradt, amely 22,15 százalékot kapott, öt és féllel többet, mint öt éve. A harmadik legnagyobb frakció a populista Gazdasági Szabadságharcosok (EFF) nevű politikai erőé lesz, az eddig parlamenten kívüli párt a voksok 6,3 százalékát nyerte el. Habár 1994 óta az ország politikai életét a feketék irányítják, a dél-afrikai gazdaság javarészt azóta is a korábban a faji elnyomó apartheid rendszert működtető fehérek kezében van.

Az ANC-t a választások előtt éles bírálatok érték, és a kormánypárt számos jelentős korrupciós botrányba keveredett – egyebek mellett annak kapcsán is, hogy Jacob Zuma pártelnök-államfő rezidenciáját több milliárd forintnyi közpénzből csinosítgatták. Ugyanakkor a DA-ra annak ellenére is alapvetően fehér pártként tekintenek a javarészt feketék lakta országban, hogy alapvetően az apartheidellenes mozgalomból nőtt ki, ezért aztán nem is tudja megszorítani az ANC-t.

Május 18-án nem szavazták meg a svájciak a referendumon az óránként 22 frankos (5500 forint) minimálbér bevezetését. Ugyancsak elvetették az eddigi eredmények alapján 22 új svéd Gripen harci gép vásárlását. A svájci szavazók hagyományosan elutasítják az olyan javaslatokat, amelyek véleményük szerint kárt okoznának az ország gazdasági sikerének. Bírálói szerint az általános és egységes minimálbér rontaná a versenyképességet, és munkahelyek elvesztéséhez vezetne. Egyes szektorokban már eddig is volt minimálbér.

„A szavazás eredménye egyértelmű elutasítás lesz” – mondta Claude Longchamp a Gfs.bern közvélemény-kutató intézettől az SRF tévében, azt jósolva az első eredmények alapján, hogy az igenek aránya mindössze 30 százalékot ér majd el vagy még kevesebbet. Később az intézet Twitter-üzenetében már csak 23 százaléknyi igent közölt, hozzátéve, hogy a hibahatár 3 százalék. Az órabér 22 frankos minimuma a legmagasabb lett volna a világon.

A Gripen-vásárlást csak szoros különbséggel szavazták le a svájciak. A Saab cég harci gépeinek ára összesen 2,56 milliárd euró (780 milliárd forint) a szerződésben, amelyet a referendum a jelek szerint most mintegy 52 százalékkal meghiúsított, csapást mérve a svéd vállalatra is. A kormány a Northrop F–5 Tiger gépeinek öregedő flottáját szerette volna lecserélni. „Most már gyakorlatilag az is világos, hogy a Gripeneket ma nem fogjuk megvenni” – mondta Longchamp az SRF-nek.

A harmadik kezdeményezésre, miszerint a gyermekek vagy függő helyzetben lévő személyek elleni nemi visszaélés miatt elítélteket egész életükre fosszák meg a gyermekekkel vagy függő helyzetű személyekkel kapcsolatos szakmai vagy jótékonysági tevékenységtől, a Gfs.bern adatai szerint mintegy 63 százalék igent mondott. Genfben 74,2 százalék volt ez az arány.

Abszolút többséget szerzett a Narendra Modi vezette hindu nacionalista Bháratíja Dzsanata Párt (Indiai Néppárt) az indiai parlamenti választásokon. Az adatok szerint az ellenzéki néppárt legalább 276 mandátumhoz jutott az 543 tagú törvényhozásban. Az eddig kormányzó Indiai Nemzeti Kongresszus párt elismerte vereségét, szóvivője megállapította, hogy a nemzet „ellenük” szavazott. Sakil Ahmed az AP amerikai hírügynökségnek úgy fogalmazott, hogy az eredmény „bizonyosan nem” az ő pártjának kedvez.

India következő miniszterelnöke azt ígéri, úgy akarja irányítani a világ legnagyobb demokráciáját, hogy minden egyes lakos jól járjon. A piacbarát intézkedéseket ígérő hindu nacionalista Modi az egész népért akar dolgozni, és elsődleges célja a gazdaság felvirágoztatása, valamint munkahelyek tízmillióinak létrehozása. Mindehhez a régóta halogatott gazdasági reformok keresztülvitelére van szükség.

A Nehru-Gandhi-család vezette politikai platform, amely India 1947-es függetlensége óta leggyakrabban dönthetett az ország sorsáról, eddig soha nem tapasztalt vereséget szenvedett el. A választási bizottság adatai szerint az Indiai Nemzeti Kongresszus csak mintegy 44 választókörzetben győzedelmeskedett, ami azt jelenti, hogy az eddig birtokolt parlamenti mandátumának csupán a negyedét sikerült megszereznie.

A választás rekordszámú résztvevővel zajlott le öt hét alatt, április elejétől május 12-éig: mintegy 551 millióan járultak az urnákhoz, így a részvételi arány elérte a szintén rekordnak számító 66,38 százalékot – közölte a szavazás befejeztével a választási bizottság.

A szavazatok 55,54 százalékával a hivatalban lévő államfő, Dalia Grybauskaite nyerte meg a litván elnökválasztás május 25-én tartott második fordulóját. A függetlenként indult államfő ellenfele Zigmantas Balcytis volt a második fordulóban. A szociáldemokrata politikus a voksok 42,62 százalékát szerezte meg, Balcyitis az első fordulóban csak 13,7 százalékot kapott.

Az elnökválasztás a papírforma szerint alakult: a közvélemény-kutatások a választás egyértelmű esélyesének tartották az 58 éves, feketeöves karatés államfőt, és csak az volt a kérdés, hogy már az első fordulóban győzedelmeskedik-e, vagy még egyszer szavazni kell a két legerősebb jelöltre. Grybauskaite köszönetet mondott híveinek, győzelmét pedig történelminek nevezte, mert „Litvánia még soha nem választott újra elnököt”. Balcyitis elismerte a vereséget, és gratulált vetélytársának.

Bart De Wever, a belga választásokon győztes flamand nacionalista Új Flamand Szövetség (N-VA) vezetője kapott megbízást Fülöp királytól arra, hogy felmérje: képes-e más politikai erőkkel minél előbb kormányképes koalíciót kialakítani. A siker egyáltalán nem garantált. Az ország francia ajkú, vallon közösségének vezető ereje, a Szocialista Párt (PS) mereven elzárkózik az N-VA-tól, ám a belga politikai, választási és társadalmi rendszer sajátosságaiból fakadóan szövetségi szinten egyik párt sem rendelkezik akkora erővel, hogy egymaga döntéshozó helyzetben legyen, a stabil többséghez minimum négy párt összefogására lesz szükség.

Négy évvel ezelőtt 541 napig tartó politikai válság követte Belgiumban a választást, végül az vetett neki véget, hogy hat politikai erő, a vallon és a flamand közösség szociáldemokrata, jobbközép-konzervatív és liberális pártjai megállapodtak a hatodik államreformról és a kormánykoalícióról a már akkor is hasonló erővel rendelkező N-VA kizárásával. A május 25-ei választáson, amelyen a vallonok és a flamandok külön szavaztak, és eltérő pártokra, az N-VA kapta a voksok 20,3 százalékát, de mellette még tucatnyi párt jutott be a szövetségi törvényhozásba.

A Le Soir című napilap honlapja számba vette a lehetséges pártszövetségeket, és arra a következtetésre jutott, hogy az N-VA-nak akkor sikerülhet maga mögé állítania a többséget, ha szövetséget tud kötni a flamand és a vallon liberális pártokkal – a Reformer Mozgalommal (MR) és a Flamand Liberálisok és Demokratákkal (Open VLD) –, valamint a két közösség jobbközép-konzervatív pártjával, a Kereszténydemokrata Flamand Párttal (CD&V) és a vallon Humanista Demokratikus Centrummal (CDH).

---- Európa is választott ----

Petro Porosenko, a Vitalij Klicsko vezette Ukrajnai Demokratikus Szövetség a Reformért (UDAR – ütés) párt jelöltje 54,7 százalékkal nyerte meg a május 25-ei előre hozott ukrajnai elnökválasztást. Az előzetes végeredmény szerint Julija Timosenko volt kormányfő, a kormányzó Haza (Batykivscsina) jelölte a voksok 12,81 százalékát szerezte meg. Mivel a „csokoládégyáros” Porosenkót a választáson részt vevők több mint fele támogatta, el is nyerte az államfői posztot, azaz nem kell második fordulót rendezni.

A Központi Választási Bizottság közölte, hogy az elektronikus úton beérkezett jegyzőkönyvek alapján több mint 17,77 millió szavazatot számoltak össze. A testület korábbi közlése szerint körülbelül 61 százalékos volt a részvétel. A választás az ország területén tisztán, minimális mennyiségű szabálysértés mellett zajlott, ugyanakkor két keleti megyében, Luhanszkban és Doneckben a saját köztársaságot kikiáltó szakadárok számos településen megakadályozták az elnökválasztás lebonyolítását. Doneck városában például egyetlen szavazóhelyiség sem nyitott ki. Becslések szerint a két megyében élőknek mintegy húsz százaléka tudott csak élni szavazati jogával.

A szavazatok csaknem száz százalékának összesítése szerint 29,25 százalékkal Óscar Iván Zuluaga nyerte a kolumbiai elnökválasztás első fordulóját vasárnap a hivatalban lévő Juan Manuel Santos előtt, aki a voksok 25,58 százalékát kapta. A részvétel igen alacsony, mindössze 39,61 százalékos volt a 32,9 milliós dél-amerikai országban. Megfigyelők szerint a választás legfőbb tétje a gerillákkal folytatott béketárgyalások jövője.

A voksolás egyfajta népszavazásnak tekinthető arról, hogy a bogotái kormány folytassa-e a béketárgyalásokat a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) marxista gerillaszervezettel, vagy inkább fokozza a hadműveleteket a baloldali fegyveres csoport ellen. Miközben Juan Manuel Santos a gerillaszervezettel való megbékélés mellett tör lándzsát, legnagyobb ellenfele, az ugyancsak jobboldali Óscar Iván Zuluaga a terroristákkal való összejátszásnak minősítette a Havannában folytatott tárgyalásokat, és inkább azt sürgeti, hogy Alvaro Uribe korábbi elnökhöz és mentorához hasonlóan Washington segítségével a csatatéren törjék meg végérvényesen a FARC erejét.

A május 25-ei európai parlamenti választáson az Európai Néppárt (EPP) a szavazatok 28,5 százalékát kapta, és ennek nyomán 214 mandátummal rendelkezik majd a 751 fős EP-ben. A néppártiak 2009-ben még 35,77 százalékos szavazatarányt értek el, ahhoz képest tehát most tetemes a veszteségük, de így is az élen maradtak. Az Európai Szocialisták Pártja a voksok 25,17 százalékával 189 mandátumhoz jutott az új parlamentben. A harmadik legnagyobb erőt a liberálisok alkotják, akik 8,66 százalékos szavazataránnyal 65 mandátumot szereztek. A negyedik helyen 6,92 százalékkal, 52 mandátummal a zöldek, az ötödiken pedig 5,99 százalékkal, 45 mandátummal a radikális baloldaliak végeztek.

A választás legnagyobb meglepetését az uniószekptikus erők okozták, mivel Nagy-Britanniában, Franciaországban, Dániában és Görögországban ezek az alakulatok szerezték meg az első helyet. Örömükbe némileg üröm is vegyül, mivel a széttartó ideológiai nézetek miatt egyelőre úgy tűnik, nem lesz közös frakciójuk az Európai Parlamentben, valamint a néppártiak és a szocialisták vélhető nagykoalíciója miatt az eseményekre sem lesz döntő befolyásuk. Térnyerésük inkább az adott tagországok belpolitikájára lehet kihatással, így a föntebb említett államokban érdemes lesz komolyan figyelni a következő országos megmérettetéseket.

Abdel-Fattáh esz-Szíszi lesz Egyiptom következő államfője, miután június 3-án kihirdették az elnökválasztás hivatalos végeredményét. A választáson a jogosultak 47,45 százaléka vett részt, ami kevesebb, mint a tavaly nyáron megbuktatott elnök, az iszlamista Mohamed Murszi által megnyert 2012-es voksolás részvételi aránya. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a Szíszire leadott 25 587 223 szavazat több, mint amennyit az előző elnökválasztás második fordulójának két jelöltje összesen kapott. Szíszi egyetlen riválisa, Hamdín Szabbáhi mindössze 3,09 százalékot ért el.

Anvár Rasád el-Ászi, a választási bizottság elnöke kijelentette, hogy a voksolás „az igazságosság szem előtt tartásával és az előírásoknak megfelelően folyt”, amit a nemzetközi megfigyelők értékelése is alátámaszt. Ászi felhívta a figyelmet arra is, hogy az ország történelmében először ügyelt ennyi külföldi szakember a választás jogszerű lebonyolítására, s kiemelte az Európai Unió és az Afrikai Unió küldöttségei által játszott fontos szerepet.

A végeredmény ismertetése után Szíszi rövid beszédet mondott, amelyben köszönetét fejezte ki a biztonsági erőknek, a sajtónak és minden egyiptominak, aki részt vett a szavazáson, amely szerinte minden demokratikus normának megfelelt. Megköszönte Szabbáhinak is a tiszteletreméltó küzdelmet, és arra kérte honfitársait, hogy „munkálkodjanak a szabadság és a társadalmi igazságosság helyreállításán”.

Magyarország mellett a világ legkülönfélébb helyein tartottak választásokat áprilisban, egyebek között a Simon-ügy révén mindenki által megismert Bissau-Guineában is szavazhattak az állampolgárok.

Áttörést ért el a magyarság a március 16-ai szerbiai előre hozott parlamenti választáson, mivel sikerült növelnie képviseleti részarányát. Hasonlóan jól szerepelt a szlovákiai elnökválasztások történetének első magyar jelöltje, Bárdos Gyula: a voksok több mint 5 százalékát szerezte meg. A március emellett hatalmas baloldali bukásokról szólt Szlovákiában és Franciaországban.

Februárban egyáltalán nem voltak békésnek nevezhetők azok a választások, amelyeknek éppen a helyzet normalizálását kellett volna szolgálniuk. Thaiföldön a kormánypárt győzött, de azóta a hadsereg puccsot hajtott végre. Közép-Amerikában baloldali áttörést láthattunk, Svájcnak pedig elege lett a sok bevándorlóból.

Több tucat halálos áldozatot követeltek a januárban megtartott parlamenti és népszavazások világszerte. Egyiptomban új alkotmányt fogadtak el, amely tovább erősítheti a hadsereg befolyását a közügyekre, a bangladesi megméretés során pedig az ellenzék bojkottja borzolta a kedélyeket.