Elkezdődött péntek délelőtt Brüsszelben az Európai Unió állam- vagy kormányfőit tömörítő Európai Tanács ülése, amelynek legnagyobb érdeklődésre számot tartó napirendi pontja, hogy a testület várhatóan a délután folyamán megnevezi, kit jelöl az Európai Bizottság élére.
Az elnököt a lisszaboni szerződés értelmében aztán immár az Európai Parlament feladata megválasztani. Diplomaták a csúcstalálkozó előtt úgy fogalmaztak, hogy nagy meglepetés lenne, ha az állam- vagy kormányfők végül nem Jean-Claude Juncker volt luxemburgi miniszterelnököt neveznék meg jelöltként.
Juncker kiválasztását David Cameron brit miniszterelnök ellenzi a legvehemensebben; Cameron péntek délelőtt Brüsszelben nyilatkozott erről újságíróknak, amikor megérkezett az EU-országok állam-, illetve kormányfői tanácskozásának második munkanapjára.
Cameron már előző este a nyugat-belgiumi Ypres-ben rendezett vacsorán – nevük mellőzését kérő források szerint – nagyon egyértelműen a többiek tudomására hozta, hogy a kérdésben egy jottányit sem változtatta meg álláspontját. A brit kormányfő számos korábbi megnyilatkozása szerint azért ellenzi, hogy Juncker kerüljön az unió központi javaslattevő-végrehajtó intézményének élére, mert túlságosan „föderalistának” tartja a korábbi luxemburgi miniszterelnököt.
A britek azt szeretnék elérni, ha az uniós intézményektől a tagállamok úgymond „visszakapnának” számos olyan hatáskört, amelyet korábban Brüsszelre ruháztak, és meglátásuk szerint ebben a törekvésükben gátat jelent a minél szorosabb európai integráció híveként ismert Juncker, aki a májusi európai parlamenti választásokat megnyerő, jobbközép, kereszténydemokrata irányzatú Európai Néppárt jelöltje a bizottsági elnöki posztra.
Helle Thorning-Schmidt baloldali dán miniszterelnök – szintén az EU-csúcs pénteki ülésére érkezve – tapasztalt politikusként méltatta Junckert, aki szerinte a megfelelő ember a tisztség betöltésére. Fredrik Reinfeldt néppárti svéd kormányfő ugyan nem ért egyet azzal, hogy az európai pártcsaládok mintegy elragadják a jelölés jogát a tagországok állam-, illetve kormányfői testületétől, de önmagában Juncker személyében nem látja a megválaszthatóság akadályát.
Elio Di Rupo szocialista párti belga miniszterelnök azt mondta, meg lehet érteni a brit álláspontot, de ez nem jelenti azt, hogy London megakadályozhatná „a többi 26 vagy 27 ország” közös döntését. Werner Faymann szociáldemokrata pártállású osztrák kancellár szerint az uniós csúcsvezetőknek gyorsan döntést kell hozniuk, és Juncker mellett kell letenniük a garast. Alexander Stubb, Finnország konzervatív miniszterelnöke szerint nem kell attól tartani, hogy Juncker megválasztása esetén Nagy-Britannia közelebb kerülne az EU-ból való kilépéshez.
Angela Merkel német kancellár az előző nap, a néppárti vezetők kortrijki találkozóján úgy vélte, „nem dráma”, ha nem teljes egyöntetűséggel választják meg Junckert az bizottsági elnöki poszt várományosának.
Gianni Pittella, az Európai Parlament ügyvivő elnöke, akivel a csúcs előtt mindig eszmét cserélnek a tagállamok vezetői, így figyelmeztette a Lisszaboni Szerződést is megszövegező Európai Tanács tagjait: „Ha ilyen otrombán figyelmen kívül hagyják a választók akaratát, akkor senki se lepődjön meg, ha az emberek mindörökre hátat fordítanak Európának”.
Brüsszelben emellett aláírták az Európai Unió és Moldova, valamint Grúzia közötti társulási és szabad kereskedelmi megállapodást, valamint az Ukrajnával kötendő egyezmény még hátralévő, a szabad kereskedelemről szóló részét.
Az uniós csúcstalálkozóra érkezve Petro Porosenko ukrán elnök úgy vélekedett, hogy ez Ukrajna számára új perspektívát nyit, valamint a legjelentősebb nap az ország történetében, amióta elnyerte függetlenségét. Az ukrán elnök az aláírás előtt azt is bejelentette, hogy Ukrajna az uniós szerződés 49. cikke értelmében felvételét kéri az Európai Unióba. A grúz és a moldovai elnök is történelminek nevezte az eseményt.
