Az ország területének 51 százalékát kitevő föderáció büntetőtörvénykönyvének módosítása szerint ezentúl három hónaptól három évig terjedő börtönbüntetésre ítélhetők azok, akik tagadják, hogy 1995-ben Srebrenicában népirtás történt, illetve azok is, akik olyan háborús bűn elkövetését tagadják, amelyet valamely bíróság már megerősített.
Az új jogszabály a hivatalos közlönyben való megjelentetés után nyolc nappal lép életbe, és egyelőre nem vonatkozik a főleg szerbek lakta másik országrészre, a boszniai Szerb Köztársaságra.
Elbúcsúztatták a boszniai háború egyik legnagyobb tömegsírjából kihantolt 284 áldozatot vasárnap az északnyugat-boszniai Kozaracban – számolt be a helyi sajtó az áldozatok újratemetéséről. A településen vasárnap 283 bosnyák és egy horvát személytől vettek örök búcsút a több ezer ember részvételével megtartott gyászszertartáson, amelyet a helyi stadionban tartottak.
A tomasicai tömegsírban – amelyet 2013 őszén tártak fel az északnyugat-boszniai Prijedor térségében – tizenkét gyereket és három nőt is találtak. A legfiatalabb áldozat 13, a legidősebb pedig 77 éves volt. Július 20-át az áldozatok emlékére gyásznappá nyilvánították az ország főleg bosnyákok és horvátok lakta részében, a Bosznia-hercegovinai Föderációban.
A kelet-boszniai Srebrenica a boszniai háború idején (1992–1995) az Egyesült Nemzetek Szervezetének védelme alatt állt. A boszniai szerb csapatok 1995. július 11-én foglalták el a várost, és a békefenntartók szeme láttára mintegy nyolcezer férfit és fiút hurcoltak el, akiket a következő napokban brutálisan lemészároltak. A vérengzés a nemzetközi jog szerint népirtásnak minősül, és a II. világháború óta elkövetett legszörnyűbb mészárlásnak tartják Európában.
Egy hágai bíróság nem jogerős ítélete szerint a holland kormányt is polgári jogi felelősség terheli több mint háromszáz srebrenicai muzulmán férfi és fiú haláláért, mert a békefenntartóknak nem kellett volna hagyniuk, hogy elvigyék őket, számolniuk kellett volna azzal, hogy népirtás áldozataivá válhatnak. Ugyanakkor arról is döntöttek, hogy Hollandia nem tehető felelőssé a kelet-boszniai városban megölt mind a nyolcezer áldozatért. A holland kormánynak mindig az volt az álláspontja, hogy az ország békefenntartóinak az ENSZ nem biztosított elegendő védelmet és eszközt ahhoz, hogy hatékonyan fel tudjanak lépni a körzetet támadó szerb erők ellen. A kabinet azt hangoztatta, hogy a boszniai szerbeken kell számon kérni a mészárlást, a kéksisakosok tevékenységéért pedig az ENSZ-nek kell vállalnia a felelősséget.
Kereken egy évvel ezelőtt az első fokon eljáró hágai törvényszék elismerte, hogy hibázott, amikor ejtette az egyik népirtás vádját Radovan Karadžić egykori boszniai szerb elnök ellen.
Korábban Tomislav Nikolić azt mondta egy televíziós interjúban, hogy „térden állva” kér bocsánatot a Srebrenicában elkövetett bűnökért, ugyanakkor újfent tagadta, hogy népirtás történt volna.
1995. július 11-én, miután az ENSZ-védelem alatt álló Srebrenicát a boszniai szerb csapatok elfoglalták, a holland békefenntartók szeme láttára mintegy nyolcezer bosnyák férfit és fiút válogattak ki, majd lemészárolták őket. Európában a második világháború óta ez volt a legvéresebb mészárlás.
A legbrutálisabb mészárlásokat (Vukovárnál és Srebrenicánál) azok a csetnikek vitték véghez, amelyeknek Voislav Šešelj volt a vezérük és Tomislav Nikolić a második számú vajdájuk.
