Francois Molins párizsi ügyész szombat hajnali sajtótájékoztatóján megerősítette, hogy a dzsihadista testvérek, Said és Chérif Kouachi jól ismerték a párizsi túszejtő és montrouge-i lövöldöző Amedy Coulibalyt. Az utóbbi időben párjaikon keresztül „állandó és részletes” kapcsolatban álltak egymással.
Chérif Kouachi feleségét, Izzana Hamydot már szerdán őrizetbe vette a rendőrség. Amedy Coulibaly barátnője viszont jelenleg a legkeresettebb ember Franciaországban. Az ügyész tájékoztatása szerint 2014-ben a két nő több mint ötszáz alkalommal beszélt egymással telefonon. A három nap alatt az elkövetők környezetéből 16 embert állítottak elő, közülük még öt embert hallgatnak ki, a többieket elengedték.
A barna hosszú hajú, gyermeki arcú 26 éves Hayat Boumeddiene nagyon vallásos, az arcát is eltakaró muzulmán öltözéket visel, s emiatt a Le Parisien című napilap szombati száma szerint pénztárosi munkahelyét is kénytelen volt feladni. A hétgyermekes családban született nő 1994-ben vesztett el az anyját, 2009-ben muzulmán házasságot kötött Coulibalyval.
Az algériai származású Kouachi testvérek Párizsban született francia állampolgárok, fokozatosan radikalizálódtak, a fiatalabb Chérif 2004-től tartozott egy Irakba harcosokat toborzó párizsi iszlamista csoporthoz, emiatt börtönben is ült. Said 2011-ben Jemenben kapott fegyveres kiképzést, de a francia rendőrséggel soha nem volt dolga.
Amedy Coulibaly köztörvényes bűncselekményekért többször is ült börtönben, ott radikalizálódott és ott ismerte meg Chérif Kouachit. A mali szülőktől Franciaországban született terrorista túszainak azt mondta, hogy a mali francia katonai beavatkozást és a nemzetközi koalíció szíriai bombázásait akarta megbosszulni. Az RTL rádió szombaton hozta nyilvánosságra azt a felvételt, amelyet pénteken rögzítettek. A rádió a túszejtés alatt felhívta a kóser boltot, Coulibaly felvette a telefont, de nem szólt bele, mellétette a kagylót, s hosszú vitába kezdett a túszokkal Franciaország külpolitikájáról. A vita a dzsihadista eltökéltségére, terrorista meggyőződésére és olyan retorikára világít rá, amelyben nem volt helye a tárgyalásnak.