Fellobbanó politikai düh Frankfurtban

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Lángoló gumikerekek, olasz tüntetők, megértő bankár. Helyszíni beszámoló Frankfurtból, ahol tüntetőkkel is beszélgettünk.

Techet Péter
2015. 03. 18. 16:58

„Mi is meg vagyunk döbbenve” – ítélte el közleményében az olasz elvtársak dühöngését a Baloldali Párt, de tény, hogy erre számítani lehetett. Ez persze nemcsak a tüntetés szervezői, de a rendőrség felé is érvényes vád. Először majdnem a bankszékház bejáratáig előreengedték a tüntetőket, majd amikor elkezdtek tombolni, érthetetlen módon a rendőrség a belvárosi szűkebb utcák felé szorította őket.

Miért a düh? A konkrét alkalom az Európai Központi Bank új épületének átadása. Az eddigi épületből, amely a belvárosban volt, és hatalmas eurójelével Frankfurt egyik szimbóluma lett, az olasz Mario Draghi vezette bank egy távolabbi, Majna-parti épületbe költözött. Ha a düh esztétikai lenne, meg is lehetne érteni, elvégre a korábbinál is csúnyább, lélektelenebb székházat kapott az Európai Központi Bank.

A tüntetők dühe azonban inkább politikai. A megszorító politikát azonosítják Mario Draghiékkal, noha az olasz közgazdász sokban éppen Angela Merkel ellentéte. Például a német kormánynak és a szintén Frankfurtban székelő német jegybanknak egyáltalán nem tetszik, ahogy Draghi európai államkötvényeket vásárol fel, mesterségesen biztosítva így számos eurózóna-tagállam likviditását. A német közgazdászok a még ortodoxabb megoldások hívei lennének.

A tüntetők azonban nem bajlódnak ilyen nüanszokkal, ugyanis eleve a bankrendszert, a kapitalizmust utasítják el, azaz Mario Draghi nem tud annyi államkötvényt felvásárolni, hogy elnyerhesse a tetszésüket. A tüntetők üzenete ugyanis nem tűr kompromisszumot. „A kapitalizmus öl” – ahogy az egyik balos aktivista felmászva az egyik felhőkarcolóra üzente egy óriási molinón. A rendőrség könyörgött neki persze, hogy jöjjön le – elvégre éppen a legveszélyesebb épületet, a frankfurti Skypert sikerült kiválasztania, ahonnan nagyon könnyű leesni. A rendőrség még abba is belement volna, hogy az aktivista egy másik, kevésbé veszélyes épületre másszon át – de ebben sem született kompromisszum. Szerencsére végül nem történt baleset.

Míg a rendőrség szerint öt-hatezer, többségében símaszkos anarchista randalírozott a banképület környékén, a belváros szívében a szakszervezetek felhívására tíz-húszezer ember jelent meg. Itt egyelőre békés a hangulat, bár nem tudni, meddig, mert a tüntetők egy része a földön ül, sátrakat vert fel, és addig nem hajlandó elmenni, „ameddig az Európai Központi Bank nem változtat a politikáján”, ahogy az egyik résztvevő mondta az MNO-nak. Ez pedig egyhamar nem fog bekövetkezni.

Az egyik főszónok Naomi Klein, kanadai globalizációkritikus aktivista, újságíró volt, aki szerint „a bankárok nem autókat, hanem az egész földgolyót gyújtják fel”. Majd elkezdett a klímaváltozásról beszélni, amely vélhetően szintén fontos téma, de talán az Európai Központi Banknak mégsincs sok köze hozzá. Ráadásul az égett gumi sem tesz jót a levegőnek. „Ti vagytok az igazi vandálok” – ordította a frankfurti bankároknak címezve, akik közül sokan éppen ez idő tájt jönnek ki egyenöltönyükben, egyenfrizurájukkal a belvárosi banképületekből.

Sahra Wagenknecht, a kommunista Baloldali Párt frakcióvezető-helyettese szerint „ma Európát nem a nép, hanem a bankok uralják”. A tinédzserként még Walter Ulbricht NDK-s pártfőtitkárba szerelmes marxista filozófus az erőszakot elutasítja, „de a dühöt meg lehet érteni”.

Hasonlóan megértően nyilatkozott – és ez talán még meglepőbb – a Deutsche Bank vezérigazgatója, Anshu Jain is, aki ugyan nem a tüntetés szónokaként, hanem a tüntetéstől nem messze lévő irodájából mondta, hogy „a második világháború óta nem volt ekkora a munkanélküliség, és természetes, ha az embereknek elegük van”.

Mario Draghi azonban másképp látja. Az 1,3 milliárd euróba kerülő új EKB-székház avatásán – ahova a rendőrség csak nehezen tudta beengedni a száz kiválasztott vendéget – úgy kezdte pohárköszöntőjét, hogy „ez az épület ma annak a szimbóluma, amire Európa együtt képes”. Vélhetően nem kritikának szánta ezt, el sem nevette magát – pedig ezzel a mondatával szélsőbalos tüntetők vagy egyszerűen a frankfurti városképért aggódó lokálpatrióták is egyetértenének. Nem véletlen, hogy Frankfurt lakosságának többsége kezdettől fogva ellenezte a Majna-partra tervezett, tényleg kevéssé szép épületet. Draghi szerint azonban „nem méltányosak a tüntetők”, mert nem veszik észre az EKB erőfeszítéseit. És tény, hogy Draghival a szélsőbalosokon kívül talán csak Angela Merkelnek és Wolfgang Schäublénak van a legtöbb gondja, mert Berlin szerint Draghi politikai, nem közgazdaságtani alapokon dönt, és állandóan a mediterrán országoknak kedvez.

A rendőrség nagy erőkkel van jelen az egész belvárosban, de azt mondják, hogy amíg nincs erőszak, addig nem avatkoznak be – akkor sem, ha be nem jelentett sátortáborrá alakul Frankfurt főtere. A szakszervezetek amúgy nagy menetre készülnek: a belvárostól a pályaudvarig vonulnak, ami annyiban mindenképp jó ötlet, hogy az teljesen ellenkező irányban van, mint az Európai Központi Bank új épülete. Ez persze annak veszélyét is jelentheti, hogy a rendbontások kiterjednek egészen a pályaudvarig, ugyanis a menetbe símaszkos emberek is beálltak. „Békés, színes tüntetést” ígér azonban a DGB szakszervezet. A rendőrségnek főleg az első jelző fontos. Persze a városban reggel óta eleve kivételes állapot uralkodik: a belvárosi iskolákból már kora délelőtt hazaküldték a gyerekeket, számos busz, villamos nem jár, úgyhogy az amúgy is forgalmas Frankfurt körül óriási dugók alakultak ki – mindez pedig az autókedvelő németek körében bizonyosan nem növeli a tüntetők népszerűségét.

A rendőröknek is elegük van már, noha a hesseni rendőrség úgynevezett chillout-övezeteket alakított ki, ahol a harcokban megfáradt rendőrök megpihenhetnek. Fagylalt, kávé, szendvics és Haribo gumicukor várja itt a rend őreit.

Öt órakor aztán a tömeg egy része – amelyik nem hozott sátrat, vagy megunta a földön üldögélést – elindult a pályaudvar felé, tíz-húszezren lehetnek, a Baloldali Párt és a DGB szakszervezet vörös zászlói mellett sokan görög zászlóval jöttek. Már csak azért is, mert sokan eleve görögök – a frankfurti görög kolóniából is sokan együtt vonulnak. „Ismeri Varufákiszt? Igazi szupermen, és nagyon csinos” – fejezte ki az MNO-nak bizakodását egy görög lány, aki Frankfurtban közgazdaságtant tanul, s láthatóan a görög pénzügyminisztert nem csak szakmai okból kedveli. Varufákiszt persze nehéz lenne nem ismerni, pláne Németországban, ahol vasárnap óta arról folyik a vita, hogy 2013-ban bemutatott-e a német népnek vagy sem. Történt ugyanis, hogy egy zágrábi konferencián 2013-ban az akkor még csak egyszerű közgazdász azt fejtegette, hogy Görögországnak csődöt kellene jelentenie, a többi meg a németek gondja – és mindezt a középső ujjával nyomatékosította. Most vasárnap, amikor a német ARD esti műsorának volt vendége, már letagadta, hogy bemutatott volna, de aztán mégis előkerült a videó. Az új verzió: rendben, bemutatott, de nem a német népnek, hanem csak a berlini kormánynak. Amúgy a mai frankfurti tüntetés német résztvevőit kevéssé zavarta Varufákisz középső ujja: egyesek eleve molinóra nyomtatták ki az üzenetet, a pénzügyminiszter középső ujját, és azt tartották magasba. Talán még szokatlanabb volt azonban, hogy sokan Ferenc pápa kapitalizmuskritikus mondatait tartották a magasba, holott a katolikus egyház általában nem a szélsőbaloldal kedvence.

Ugyan a füst még nem teljesen oszlott el a belvárosban, a csaták egyelőre befejeződni látszanak, és csak a szétégett autók és az üvegszilánkok mutatják a Majna-parthoz közel, mi zajlott délelőtt Frankfurtban. A legtöbb randalírozót – többségük amúgy olasz volt – őrizetbe vette a hesseni rendőrség, a szakszervezeti tüntetésen vonuló símaszkosok pedig egyelőre békések.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.