Ez lesz az évszázad üzlete – vagy nem

Minden eddiginél nagyobb projektbe kezdtek az oroszok: a Szibéria Ereje átrendezheti a világ energiatérképét.

Minden eddiginél nagyobb vállalkozásba kezdtek bele nemrégiben az oroszok: a 4 ezer kilométer hosszú, Jakutföldtől Vlagyivosztokig, illetve az Irkutszki területtől Jakutföldig húzódó vezeték végső árát ugyan még nem tudni, de annyi máris bizonyos, hogy a projekt alaposan átrendezheti a világ energiatérképét.

Az évente 61 milliárd köbméternyi földgáz továbbítására is képes vezeték orosz közlés szerint mintegy 770 milliárd rubelbe (5 ezer milliárd forint) kerül, a lebonyolítandó üzlet pedig több mint 400 milliárd dollár (96 ezer milliárd forint) értékű, és amint beüzemelik a vezetéket, évi 38 milliárd köbméter orosz földgázt szállítanak majd ezen keresztül Kínába.

A gigaüzletről szóló szerződést 2014. május 23-án írta alá a Gazprom és a Kínai Állami Kőolaj- és Gázipari Vállalat (CNPC) vezetője, ebben 30 évig vállalták az adásvételt. Ambiciózus határidőket tűztek ki az indulásra is: a tervek szerint négy-hat év múlva már meg is indulhat a szállítás a kelet-ázsiai országba.

Portálunk megkeresésére Deák András György, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének energetikai szakértője elmondta: könnyen lehet, hogy a Szibéria Ereje lesz a valaha volt legnagyobb infrastrukturális projekt, mivel hatalmas távolságokat kell áthidalni.

Oroszország gáztermelő régiói ugyanis nagyon messze fekszenek a fogyasztási centrumoktól, ami alaposan felveri az árakat. A szakember emlékeztetett: kevésbé ismert, hogy a nemrég befejezett Jamal-projekt is a világ legnagyobb gázprojektje volt, mivel egy viszonylag hosszú vezetékrendszert kellett kiépíteni a hozzá tartozó termelési kapacitásokkal együtt.

A kínai szállítás így Oroszországnak csak akkor éri meg, ha rendkívüli mennyiségű földgázt ad el. „Az orosz Gazprom nem tud tyúklépésekben haladni, csak öles, hétmérföldes léptekben, így természetszerűleg kell nagy volumenekben gondolkodnia” – tette hozzá Deák.

Az energetikai szakértő kiemelte, hogy az oroszok számára most azért kulcsfontosságú a vezeték megépítése, mert igazi energiafogyasztás-növekmény az elmúlt húsz-harminc évben csak Ázsiában volt. Rámutatott: az ázsiai emelkedés az elmúlt pár évtizedben tízszerese volt az Egyesült Államok és Európa növekedésének. Ebből fakadóan ez a piac ma már a legjelentősebb, és az árak is magasabbak ott. Jelenleg mintegy 50 százalékkal haladják meg a nagykereskedelmi árak az európait a Csendes-óceán ázsiai oldalán.

Így nem meglepő, hogy aki teheti, az olaját és a földgázát ma már Ázsiába szállítja. A közel-keleti kitermelők a földgázukat ma már csaknem teljes egészében ide exportálják, de még Algériából Ázsiába viszik az energiahordozót annak ellenére, hogy Európa sokkal közelebb van.

Oroszország most a magas árak miatt célozta meg a Távol-Keletet, azonban helyzete különleges: a csővezetékek Európához kötik, így már csak az egyik utolsó belépő lehet az ázsiai földgázpiacokon.

Jelenleg két nagy gázprojekt van folyamatban. A Szibéria Ereje egy független rendszerként van elképzelve, olyan gázmezőket kapcsolnának hozzá, amelyek az európai kereskedelemben nem érintettek. Vagyis Oroszország a kontinensünkre termelő kapacitásaiból ezen keresztül nem irányítana át földgázt Ázsiába, ezért ránk csak áttételesen lenne hatással – például oly módon, hogy melyikbe fektetnek pénzt, melyiket fejlesztik.

A másik projekt, a még tárgyalás alatt lévő Altáj-vezeték azonban már az európai mezőket kötné össze Nyugat-Kínával. Ez sokkal olcsóbb lenne, hiszen rendelkezésre állnak a kiépített termelési kapacitások. Amennyiben ez a tervezet összejönne, az gyorsabban és közvetlenebbül lenne hatással az európai piacokra – hangsúlyozta a szakember, aki szerint a Gazprom így szűkíteni tudná Európában a kínálatot úgy, hogy neki abból nem lenne bevételkiesése.

A Gazprom persze továbbra sem mondhatna le Európáról, hiszen ide jelenleg 150 milliárd köbmétert exportál évente, ezzel szemben a kínai kivitel „csak” 38 milliárd lenne. Viszont Kína ezzel megelőzné Németországot, így egy csapásra a Gazprom legnagyobb exportpiacává lépve elő. Ezzel Európának megszűnne a gázimport-monopolhelyzete, ezért az új vezeték már hatással lehet az itteni árakra is.

Kína energiamixében a földgáz jelenleg mindössze 5 százalékot tesz ki, így már az is hatalmas előrelépés lenne, ha tíz százalékra tudnák növelni ezt az arányt. A szakember szerint a kínai palagáz kitermelése továbbra is kérdéses, hiszen a vitatott területeken sejtett szénhidrogén-készletek még nem is igazoltak – ezért még több évtizedre van szükség ezek kiaknázásához, ha egyáltalán lehetséges.

Emellett egyre sürgetőbben merül fel a környezetszennyezés kérdése, ami a kínai vezetés számára ma már megkerülhetetlen. Ezért ha az energiamérlegben jelenleg 65 százalékos súllyal latba eső szenet le akarják építeni, az még tovább növelheti a földgáz iránti keresletet. Ugyanis a zöld energia hasznosítása még gyerekcipőben jár, akár húsz-negyven évre is szükség lehet ahhoz, hogy észrevehető legyen.

Felvetésünkre, hogy volt már olyan, mikor az oroszok lemondták egy gázvezeték megépítését – ez történt a Déli Áramlattal –, a szakértő megjegyezte: nem lehetünk biztosak abban, hogy minden kérdésben megállapodott a két fél. Többször elmondták ugyanis, hogy aláírták a szerződést, de rendre kiderült, több kérdés még nem tisztázott. „Most azt mondták, hogy elkezdődött az építés, de ezt mondták a Déli Áramlat kapcsán is, abból sem lett semmi, így még vannak bizonytalanságok” – emelte ki Deák.

Ilyen például az, hogy az orosz fél a szankciók és az olajáresés után felvetette az Altáj-vezeték kérdését, ami a Szibéria Erejével együtt nem látszik túl értelmes projektnek, és a kínaiaknak nem is lenne szükségük rá. „Meglehetősen maszatos ez a történet: nincs semmiféle bizonyosság a tekintetben, hogy egyáltalán megállapodtak-e a felek” – hangsúlyozta a szakértő, aki szerint a legfőbb kérdés a jövőben éppen az áraké lesz. Az oroszok ugyanis egy nagy kínai kölcsönben reménykednek a vezeték fejlesztéséhez, azonban erről a kérdésről még mindig folyamatban vannak a tárgyalások.