Tényleg nem csak Európába jönnek a migránsok

Hanem például Brazíliába, ahová biztonságosabban és olcsóbban el lehet jutni Szíriából.

Nem ismertem a nyelvet, nem tudtam, hol kaphatnék segítséget. Egyedül éreztem magam

– mesélte a BBC-nek a félelmében családneve elhallgatását kérő Ibrahim. A húszéves srác – aki érkezését követően három napig bolyongott Sao Paulo repterén – mégsem bánta meg, hogy Brazíliát választotta. Elmondása szerint a bejrúti brazil nagykövetség vízumot ajánlott a szíreknek – ekkor már tudta, hogy ezt a lehetőséget fogja választani szülőhazája elhagyására.

Ibrahimnak három lehetősége volt. Maradhatott volna Szíriában, de akkor olyan kínokat kellett volna átéljen, mint a húsz különböző sebhellyel rendelkező, szintén megszólaltatott bátyja, Mohammad. Komoly összegekért bízhatta volna magát embercsempészekre, akikkel akár el is süllyedhetett volna a tengeri utazáson Európa felé menet. Vagy a teljes bizonytalanságot, Brazíliát választhatta. Végül így is tett, és repülőn, biztonságban jutott el Sao Paulóba, ráadásul jóval olcsóbban, mint amennyit az embercsempészeknek kellett volna fizetnie. Ibrahim és Mohammad most étkezdét üzemeltet, az itt megkeresett pénzből próbálják eltartani a család többi tagját.

A BBC cikke szerint Dilma Rousseff elnök asszony nemrégiben egy publicisztikában közölte: mivel a brazil lakosságból több mint tízmillióan szír és libanoni felmenőkkel bírnak, kötelességük segíteni a menekülteken. Szívesen látják azokat az embereket, akik ott szeretnének élni és dolgozni.

Ám az élet nem habos torta a Brazíliába eljutott szírek számára sem. A srácok szerint a brazilok nagyon kedvesek és befogadók – hiszen a lakosság nagy része migráns vagy migránsleszármazott –, de a hivatalos segítség elmarad.

A portál megszólaltatott egy egész életét menekültként leélő férfit, Jamal Hafirt. A palesztin férfi – akinek szülei vándoroltak ki Szíriába – szerint Európában több segítséget kapnak a menekültek az államtól, de oda nagyon veszélyes eljutni. Családján – amelynek lánytagjai már három éve nem voltak iskolában – egy helyi palesztin civil szervezet segített, így jutottak hozzá egy elhagyott irodaházban egy szobához.