„Az ellenség már a falakon belül van”

Frank Creyelman az iszlamizálódásról, a menekültügyről és a flamand függetlenségről beszélt lapunknak.

– Hogyan lehetne megállítani az illegális idegenek EU-ba áramlását?
– Zárjuk le a határokat, mint ahogyan Magyarország tette. Segítsük az országokat, amelyeknek nincs elegendő eszközük, például Görögországot. Ne adjunk szociális juttatásokat a migránsoknak. Kövessük nyomon és akadályozzuk meg az embercsempészetet. Egyszerű lenne, ha megvan a politikai akarat. Az Orbán-kormány nagyon jól kezeli a migránskérdést. Természetes, hogy jól kell kezelnie, különben a Jobbik elviszi a szavazóikat. Ezzel tisztában vannak.

– Sok dzsihadista rendelkezik belga állampolgársággal, gyakran másod- vagy harmadgenerációsok. Hogyan oldaná meg ezt a problémát? Elvenné az állampolgárságukat, ha vissza próbálnának térni?
– Igen, ma már visszavonhatjuk az állampolgárságukat, hiszen kettős állampolgárok, a legtöbbször valamilyen észak-afrikai országból valók. Azok, akik Szíriába vagy Irakba mennek, maradjanak is ott, elvégre mindannyian a mennyországba akarnak jutni

– Csak Molenbeek számít a iszlám terroristák bölcsőjének, vagy vidéken is megjelent ez a probléma?
– Városom, Mechelen Flandria ötödik legnagyobb városa, nyolcvanötezer lakossal, közülük mintegy tizenháromezren muszlimok. Még mindig kisebbség, de rohamosan nő a létszámuk. Hasonló a helyzet más flamand városban is.

– Hogyan képzeli el a flamand függetlenséget? Milyen határok mentén? Mennyire lenne életképes?
– Flandria Belgium nélkül sokkal életképesebb lenne. A belga export 82 százalékát állítja elő, állandóan áramlik a szubvenció a francia ajkú területek felé, ahol a lakosság 35 százaléka él. Ez az összeg egy fekete lyukban tűnik el, amely nem más, mint a Parti Socialiste nevű szélsőbaloldali párt, amely Belgiumnak azt a részét vezeti. Vallónia az utolsó, NDK-jellegű ország Európában. A nyelvhatár alapján függetlenednénk, ami egyébként, nacionalista szemszögből veszteség, mivel a régi Flandria jelentős részét adták át a francia ajkúaknak. Ezt a helyzetet – Trianon ismeretében – a magyarok is átérezhetik.

– Választási megfigyelőként, járt a Krím félszigeten. Mit tapasztalt? Mi a véleménye a helyzetről?
– Nagyon sok válságövezetben voltam a világban. A Krím esetében azonban nem igazán volt konfliktus, mivel az ott élő emberek oroszok. Így a referendum során természetesen nem szavaztak maguk ellen. Tudni kell, hogy a Krímet Nyikita Hruscsov adta Ukrajnának, aki maga is ukrán volt. Ez a szovjet időkben nem okozott gondot, sőt még utána sem, egészen addig, amíg az Egyesült Államok el nem kezdett beavatkozni Oroszország hátsó udvarában. A választást fairnek és őszintének találtuk. Az ukrán kisebbség nagyrészt otthon maradt, így az elsöprő orosz győzelem a csillagokban volt megírva.

– S hogyan lehetne megoldani az orosz–ukrán konfliktust?
– Meg kell adni a szabadságot a donecki és luhanszki embereknek, hogy döntsenek a jövőjükről. Az ukrán politikusoknak pedig az országuk felépítésével kellene foglalkozniuk a háborúzás helyett. Európa nem engedhet meg magának testvérháborút, mert az ellenség a falakon belül van. Nyugat-Európa nagyon gyorsan iszlamizálódik. Kifutunk az időből.