Durvul a török–orosz viszály

Putyin az évzáró nemzetközi sajtóértekezletén megmutatta erejét.

A Kreml azonban átlát a szitán, s mint arra Putyin is utalt, ha nem lett volna szándékos és a legmagasabb szinten előre eltervezett az akció, akkor biztosan bocsánatot kért volna a történtekért Ankara.

Oroszország tehát nem enged, sőt bekeményít, így a napokban közölte a Kreml nemzetközi kulturális ügyekért felelős különmegbízottja, Mihail Svidkoj, hogy a politikai helyzet megváltozásáig felfüggesztik a kulturális együttműködést Ankarával. Ezt megelőzően az borzolta a kedélyeket, hogy kölcsönösen nem engedték be egymás hajóit a kikötőkbe, egy török halászhajó pedig veszélyesen megközelített az Égei-tengeren egy orosz rombolót, amely az ütközés elkerülésére figyelmeztető lövéseket adott le

Tovább szigorítja Moszkva a szankciókat is, amelyek értelmében egyebek mellett január 1-től vízumkötelezettséget vezetnek be, korlátozzák a török vállalatok oroszországi tevékenységét, s leállítják bizonyos áruk importját. Ezek az intézkedések most az építőiparon, a turizmuson és az élelmiszeriparon kívül kiterjedhetnek a szállodabizniszre, a fafeldolgozásra, a pilóták képzésére és bármely szektorban az állami megrendelésekre. Lényegében leáll a munkaerő és a szolgáltatások importja, miután orosz jogi személyek nem köthetnek szerződést török cégekkel.

Mint az erről beszámoló Kommerszantnak orosz tisztviselők elmondták, „nem akarjuk levágni a saját lábunkat és kezünket”, így Moszkva igyekszik minimalizálni a szankciókból eredő veszteségeit. Ez persze nem zárható ki teljesen, így az elmúlt héten néhány, eddig elsősorban a török importra alapozott élelmiszer ára mintegy öt százalékkal emelkedett, de az említett szigorítások nem terjednek ki az Oroszországnak fontos dolgokra, így e körbe aligha kerül be a Roszatom által építendő erőmű sem.

Kívülálló elemzők szerint Törökország veszít igazán nagyot a szankciókon. A már említett szektorokban ugyanis komoly a török jelenlét Oroszországban, s az építőipartól a turizmuson és az járműexporton át az élelmiszerekig sok cég szorul ki az orosz piacról, s elveszik a nyugati szankciók kijátszásában eddig játszott s nem kevés hasznot hozó lehetőség is. A szigorítások kiterjesztése ezenkívül – nemcsak az orosz turisták kiesése miatt, hanem a repülési útvonalak esetleges beszűkülésével – súlyosan érintheti a Turkish Airlinest is, s alighanem új lehetőségek után kell néznie a jelenleg 200 ezer Oroszországban élő, dolgozó töröknek is.

Természetesen Ankara sem csupán békülne Moszkvával, hanem közben igyekszik nyomást is gyakorolni. Így a napokban jelentették be, hogy izraeli, katari és azeri importtal csökkentenék a gázfüggőséget Oroszországtól, felgyorsítják a tárgyalásokat a szabadkereskedelemről Ukrajnával, s a korábbi hallgatás után a törökök agresszióként kezdték emlegetni a Krím elcsatolását, s hirtelen fontosak lettek az ott élő tatárok jogai is.

S a sort még folytathatnánk azzal, hogy már most érezhetően éleződik a török–orosz viszony nemcsak a Kaukázusban, hanem egész Közép-Ázsiában, s ez tovább bonyolította a helyzetet Szíriában és Irakban. Nem véletlenül, hiszen a Szu–24-es lelövése az e régiót érintő, az orosz aktivizálódással és az Iszlám Állammal szembeni nemzetközi koalíció esetleges kiszélesedésével sérülő török érdekeket volt hivatott jelezni.