Fegyverre van szüksége? Irány Belgium!

Egykor a csokoládé és a sör folyt itt. Ma az ország a radikálisok gyűjtőhelye, és közvetve az Iszlám Állam egyik fő fegyverexportőre.

– mondja dr. Colaert. De hogyan? Mit lehet tenni, amikor az elmúlt évtizedek bevándorlóit sem sikerült integrálni, s közben újabb menekültek ezrei kopogtatnak? „Valóban nehéz olyan európai országot találni, ahol korábban sikerrel integráltak volna nagyobb bevándorló csoportokat. Belgium most a dán mintát tanulmányozza, ahol jelentős sikereket értek el a radikalizmus visszaszorításában. Itt jól együtt működik a kormány, a rendőrség, az oktatási és civil szféra szakembergárdája.”

Hatékony együttműködésről és információáramlásról egyelőre nehéz beszélni a föderális Belgiumban, ahol nem csupán a flamand és vallon területek szervei, de az egyes rendőrkapitányságok, szolgálatok sem igen kommunikálnak egymással. A flamand parlament előtt lévő tervezetek szerint fontos lenne a radikalizmus helyi szintű kezelése, a polgármesterek koordinálása mellett működjenek együtt a pedagógusok, szociális és vallási szervezetek tagjai. Ha bárki azt látja, hogy egy családban vagy iskolai közösségben valaki szélsőséges eszméket terjeszt, ott kell a rendőrségnek beavatkozni. „Sokan vallanak radikális eszméket Belgiumban, de önmagában ez még nem bűncselekmény. Nem válik mindenkiből terrorista. Ezért úgy gondoljuk, nem szabad valamennyiüket kriminalizálni, mert ettől a probléma még nagyobb lesz. Gyakran az izoláció és a rossz társaság az, ami a fiatalokat a terrorizmus felé sodorja. Ezért a tanárok, imámok, civil segítők által észlelt egyedi eseteket kell kezelni és megelőzni, hogy bárki, aki radikális eszméket vall, túl messzire menjen.”

Radikális eszmékért elég elsétálni a belvároshoz közel eső Molenbeekbe. Sőt fegyverekért sem kell tovább menni. Mára közismertté vált, egy kis utánajárással itt sokféle harci eszköz beszerezhető. „Azért annyira nem egyszerű a helyzet, hogy besétálok Molenbeekbe és kérek egy pár Kalasnyikovot – igazít ki Wies De Graeve, a Flemish Peace Institute fegyverkereskedelmet és -gyártást kutató részlegének kommunikációs vezetője. – Ehhez bűnözői, sőt terrorista csoportokkal meglévő bizalmi kapcsolatok szükségesek.”

Amédy Coulibaly, aki idén januárban egy párizsi kóserboltban mészárolt le több embert, szintén Molenbeekben szerezte be támadó fegyvereit. (Az Iszlám Állam által használt fegyverekről korábban itt írtunk részletesen.)

De nem kell Belgiumban terroristának lenni ahhoz, hogy valaki lőfegyvert tartson. Egészen 2006-ig viszonylag egyszerűen lehetett fegyverhez jutni: elég volt a betöltött 18. életév és egy személyi igazolvány felmutatása. Egy ámokfutó lövöldözése után aztán jelentősen szigorítottak a fegyvertartási szabályokon, de az országban a mai napig sokan tartanak otthon fegyvert, illetve hagyománya van ezek kezelésének. Nem véletlen: Belgium fegyvergyártó nagyhatalom, a Liège melletti FN Herstalban (Fabrique National d’Herstal) a XIX. század végétől készítenek kiváló minőségű fegyvereket, a cég jelenleg a legnagyobb európai kézifegyver-exportőr.

Wies De Graeve szerint a kontinensen hosszú idő óta köztudott, aki fegyvert akar vásárolni, annak Belgiumba érdemes jönnie. Miután az ország viszonylag kicsi, ahonnan könnyű az átjárás a fontosabb nyugat-európai csomópontokba, ráadásul széttagolt, föderális berendezkedésű, könnyű kicsúszni az ellenőrzések alól, illetve szükség esetén gyorsan el lehet hagyni az országot. A fegyverkereskedelem tehát legális és illegális szinten is virágzik, s már csak hab a tortán, hogy az Amnesty International legutóbbi jelentése szerint az Iszlám Állam fegyvereinek jó része is belga gyártmányú.

„Persze nem arra kell gondolni, hogy Belgium fegyvereket ad el az IÁ-nak” – mondja De Graeve. „A 60-as, 70-es években igen sok fegyvert szállítottunk Szíriába, de a közel-keleti országok, sőt az Egyesült Államok jelenleg is az FN Herstal legnagyobb megrendelői között vannak. Az USA köztudottan Irakba is szállít fegyvereket, melyek aztán illegálisan eljuthattak az Iszlám Állam katonáihoz. Sőt, a 70-es években a belga fegyvergyár jelentős megrendeléseket teljesített Katarba, 2012-ben pedig Katar fegyverrel támogatta a Kadhafi-ellenes líbiai felkelőket, akik aztán a szíriai polgárháborúban is megjelentek belga gyártmányú fegyvereikkel. Számos csatorna van tehát, amelyen keresztül az iszlamisták belga fegyverekhez juthattak.” Amelyek aztán rajtuk keresztül visszatértek Európába is.

A molenbeeki szélsőséges csoportok viszont a szakember szerint nem elsősorban a belga kézifegyvereket használják. „A 90-es évektől egyre több illegális fegyver érkezett a Balkánról, a Kalasnyikovok jó része is innen eredeztethető. De ne legyünk igazságtalanok Brüsszellel szemben, illegális fegyverkereskedelem minden nagyvárosban tetten érhető, ahol van bűnözés.”

Ez ugyan kevéssé megnyugtató, miként az is, hogy hozzáértők szerint a Belgiumban elérhető illegális fegyverek számát még megsaccolni is nehéz lenne, olyan jelentős piacról van szó.