Rehabilitálhatják Hitler bábját

Milan Nedic miniszterelnöksége idején lett Belgrád Európa első „zsidómentes” fővárosa.

Ezért 1941 áprilisában Németország megszállta Jugoszláviát, az országot feldarabolták, Szerbia élére pedig egy olyan politikust állítottak, akinek gyakorlatilag semmiféle támogatottsága nem volt. Ezért új embert kerestek, Milan Nedic pedig minden követelménynek megfelelt: katonai múltja miatt tekintélye volt a szerbek körében, emellett a németek jól tudták róla, hogy velük szimpatizál. Miután a németek személyesen is felkeresték, ő számos garanciát kért tőlük, többek között azt, hogy Szerbiának több területet adnak majd a jövőben. Mindez természetesen már akkor furcsán hatott, hiszen az Ante Pavelic vezette független horvát állam szintén a náci Németország oldalán harcolt.

Nedic 1942. augusztus végén felállt kabinetje a „nemzeti megmentés kormánya” nevet vette fel, és azonnal kihirdette, hogy egyik célja a partizánosztagok megsemmisítése. Ebben nem sok segítségre számíthatott a németektől, akik ekkor már javában az ország „zsidótlanításával” voltak elfoglalva. A banjicai, sajnistei táborokban több tízezer szerbiai zsidót gyilkoltak meg, aminek eredményeként Belgrád lett Európa első „zsidómentes” (Judenfrei) fővárosa: a zsidók 95 százalékát megölték.

A német megszállók sokszor a Dimitrije Ljotic által vezetett Szerb Önkéntes Hadtestre is számíthattak, ami a zsidók, cigányok és partizánok kivégzésére szakosodott. Ők is segítséget nyújtottak a náci megszállóknak abban, hogy 1941 októberében két nap alatt több ezer embert mészároljanak le Kragujevácon. Mindezt Nedic kormánya tétlenül szemlélte, s bár a helyzet rendezése érdekében rendre követeléseket fogalmazott meg a németek felé, azok válaszra sem méltatták.

(Nedic egy korabeli filmhíradó felvételén, Kragujevácon. A háttérben Szerbia akkori, nem hivatalos himnusza.)

Már Szerbia területén voltak az oroszok, amikor Milan Nedic és kormánya Ausztriába helyezte át a székhelyét. A szövetséges erők itt letartóztatták a miniszterelnököt, majd kiadták a jugoszláv hatóságoknak, hogy tanúként meghallgassák a háborús bűnösök elleni perekben. Azonban mikor 1946 januárjában visszavitték Szerbiába, azonnal letartóztatták.

Február elején a belgrádi lapok azt a hírt közölték, hogy Nedic öngyilkosságot követett el: kiugrott az ablakon, amikor az őrök máshová figyeltek. Ám, tekintettel a jugoszláv állambiztonság korabeli módszereire, a mai napig rejtély, hogy valóban önkezével vetett-e véget életének a szerb bábállam miniszterelnöke, vagy egyszerűen likvidálták.

A mostani, belgrádi felső bírósági eljárás nem az első próbálkozás arra, hogy Nedicet rehabilitálják. 1992-ben a Szerb Megújhodási Mozgalom (SPO) beadott egy kérvényt a szerb országgyűlésnek ebben az ügyben, azonban a kezdeményezés eltűnt a süllyesztőben. A Szerb Tudományos Akadémia azonban beválasztotta Nedicet a 100 legjelentősebb szerb közé.

Később, Vojislav Kostunica miniszterelnökségének idején a szerb kormány épületének falára is kikerült Nedic portréja az egykorvolt kormányfők képe mellé. Ezt később Ivica Dacic szocialista miniszterelnök távolíttatta el.

A mostani eljárás során a politikus leszármazottai nem kockáztattak: az 56 oldalas beadványukban azt bizonygatják, hogy Nedic nem volt háborús bűnös, és úgy sértették meg az emberi jogait, hogy sosem vádolták meg, de nem is ítélték el semmiért. Ezért még tanúkat is szereztek: a következő tárgyaláson, februárban egy olyan katonatiszt is meg fog szólalni, aki azt állítja, Nedic mentette meg a szlovéneket a második világháború idején.