Hazatérése után a nemrégiben oroszországi diverzánsakciókra felhívó akkori védelmi miniszter, Anatolij Hricenko személyes parancsára a harkivi katonai főiskolára került, ahonnan a „hátszél” ellenére kétszer is eltanácsolták. Szavcsenko verziója szerint azért, mert nem volt hajlandó a tisztek után elmosogatni, míg évfolyamtársai szerint tört-zúzott, és úgy viselkedett, mint egy „adrenalinbomba”. Végül nem pilótaként, hanem repülős navigátori kiképzéssel került a légierő 3-as számú helikopteres ezredéhez, de a Donbaszba nem a hadsereg állományának tagjaként, hanem szabadságot kérve, a sajtóbeszámolók szerint bűncselekmények sorát elkövető, karjelzésként az SS Oskar Dirlewanger által német börtönviseltekből és szláv kollaboránsokból verbuvált büntető zászlóaljának szimbolikáját viselő hírhedt Ajdar zászlóalj önkénteseként került. Olyan társaságba, ahol többségben vannak az erőszakot, a fegyvert imádó agresszív kalandorok, és akikre még az ukránok is panaszkodtak, mivel fosztogatták a békés lakosságot, s még a helyi milíciára is lőttek. Mint a fentiekből kiderül, Nagyija Szavcsenko minden, csak nem törékeny nő. Valójában a modelliskola lóg ki ebből a sorból.
Aligha hihető hát, hogy a Nyugaton érte ejtett könnyek őszinték lennének. Nem a hadnagyról, hanem Oroszország politikai nyomás alatt tartásáról van szó, és innentől Moszkva szemében is szimbolikus jelentést kap a bírósági eljárás. Az már majdhogynem másodlagos, hogy Szavcsenko vétkes-e. Ha a médiaeffektus beteljesítette küldetését, a hadnagyot elfelejtik. Előbb persze feltehetően még a fogolycsere értelmében hazatérhet, még egyszer villognak a vakuk, Ukrajna hőse akkor azonban már nem kell senkinek. Kereshet új kalandokat, a Donbasz után mindenesetre már nem lesz egyszerű olyat találni, amely kellően megemeli az adrenalinszintet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!