Nem sakk-matt, egyelőre csak sakk – így értékelte Schöpflin György fideszes EP-képviselő a brit referendum után előállt helyzetet, azt, hogy David Cameron kormányfő mindeddig nem jelentette be hivatalosan a kilépési szándékot. A Skóciában diplomázott és évtizedekig Nagy-Britanniában élő képviselő szerint a szigetország végletes megosztottsága mutatkozott meg a referendum eredményében, egyre kevésbé „egyesült a királyság”, a Londonban érzékelt jómód északon egyáltalán nincs meg, ezért – megfogalmazása szerint – a brexit az elmaradottabb régiókban élő emberek érzelmektől befolyásolt bosszúja.
A referendum egyúttal korkép is az elöregedő Európáról, a tagországok idősödő lakosságáról, amely inkább a konzervatív értékek alapján határozza meg önmagát. A tegnapi EP-vitát jellemezve Schöpflin jogosnak tartotta a skót és az északír képviselők felszólalásaiban megfogalmazott aggodalmat. – Ne hagyjátok cserben Skóciát – idézte vissza a skót nemzeti párti (SNP) Alyn Smith plenáris ülésen elmondott beszédét. Az Észak-Írország és az Írország közötti viszony is mérlegre kerülhet az új helyzetben, hiszen az északír katolikusok például azért kezdhetnek aggódni, hogy szigorúbb határellenőrzés léphet életbe a köztársaságban élőkre vonatkozóan. A brexitnek a magyar politikus szerint ilyen értelemben biztonságpolitikai következménye is van, kiélezi továbbá az észak-írországi katolikus-protestáns ellentétet, súlyos kihatással lehet a megbékélési folyamatra, legrosszabb esetben polgárháborús helyzet is kialakulhat. Az EP-képviselő a Nagy-Britannia előtt álló számos lehetőség közül az úgynevezett fordított Grönland esetét vázolta, mint az unión kívül járható utat. Dánia 1973-as uniós felvételével az ország területét alkotó Grönland is értelemszerűen az EU része lett, ám a grönlandiak a kilépés mellett szavaztak, és a jogviszony 1985-ben társult területi státussá változott. A jelen helyzetben viszont éppen a központi területek, Anglia és Wales szakítana a tagsággal, ellenben Észak-Írország valamint Skócia megtartaná.
