Kiheverték a brüsszeliek a márciusi mészárlást

Erős a kontraszt a nyugodt brüsszeli belváros és az erődként megerősített repülőtér között.

Gépfegyveres katonák, kordonok, sátorban felállított külső ellenőrző pont – valóságos erődítményt építettek a belgák Brüsszel első számú repülőtere, a Zaventem köré azután, hogy terroristák bombatámadást hajtottak végre az unió szívének első számú légikikötőjében márciusban. A városból érkezve az embereknek hatalmas sátoron kell keresztülhaladniuk, néhányukat szúrópróbaszerűen szólítják csomagellenőrzéshez, itt a bőröndöt éppúgy vizsgálják át, mint odabent, felszállás előtt. Aki fényképet készít és az őrök észreveszik, azzal a képet azonnal letöröltetik a készülékéről. A sátorból kilépve pár lépés a terminál épülete, a márciusi robbantás helyszíne. Az épülettel szemben szálloda, elkordonozva, előtte gépfegyveres katonák, az egész inkább egy zárt táborra hasonlít, mint a turizmus fellegvárára.

Brüsszelben viszont már kevésbé feszélyezett a helyzet. A belvárosban és az európai uniós intézmények épületeinek környékén nem érezni különösebb rendőri készültséget, az Európai Parlament épülete előtt áll ugyan egy katonai teherautó, de a legénységnek híre-hamva sincs. Persze megeshet, hogy ottjártunkkor éppen kollektív kávészünetet tartottak, vagy olyan jól álcázták magukat, hogy még az uniós épületek összefüggő steril szürkeségében is észrevétlenek tudtak maradni.

A helyieken nem érződik különösebb pánik. Udvarias és mosolygós a pincér, a palacsintaárus pedig készségesen engedi el az utolsó 50 centet a termék árából, mikor egy csinos külföldi lány látványosan kutat tárcájában apró után. Sok a vendég, rengetegen fényképezkednek az óváros utcáin, vagy kóstolják meg a belga söripar remekműveit valamelyik kocsmában. – Nem lehet állandóan pánikban élni, én személy szerint meguntam, hogy féljek a terroristáktól. Ha eluralkodik rajtad a félelem, azzal amúgy sem segítesz senkin – magyarázza némileg közhelyesen, de láthatólag komolyan egy környékbeli boltos, amikor a biztonságérzetéről kérdezzük.

Pár száz méterre az uniós épületektől, Brüsszel Maelbeek metróállomásán járunk, valamivel este 7 óra előtt, a másik helyszínen, ahol március végén terroristák robbantottak. Noha a hétköznap délutáni csúcsnak már vége, még így is meglepően kevesen vágtatnak keresztül az aluljárón. A kora esti időpont ellenére – amikor Budapesten még javában tömegek utaznak a metrón – az aluljáróban pénzért zenélő idősebb úr gyakran csak az üres falaknak játszik. Persze lehet, csak rossz időpontot kaptunk el; akikkel beszéltünk, állítják, egyre javul a helyzet. – A támadások után a brüsszeliek számottevő része nem mert lemenni a metróba, ám mostanság talán kezd visszatérni az élet a rendes kerékvágásba. Korábban én is inkább buszoztam, vagy otthon maradtam, amikor csak tudtam – magyarázza egy helybéli. A Maelbeek aluljárójában emléktábla áll az áldozatok előtt tisztelegve, üzenetekkel, nevekkel, rajzokkal.

Gyakorlatias megoldás ránt vissza a valóságba az emlékezés pillanata után: a szemetesek „biztonsági okokból” le vannak zárva. A cél nyilvánvalóan az, hogy megakadályozzák, valaki robbanó­anyagot hagyhasson bennük.

Felkészülni márpedig fel kell, éppen ezért érthető a repülőtéri vesztegzár is. Jelenleg is több mint hatszáz belga állampolgár harcol a Közel-Keleten az Iszlám Állam zászlaja alatt. Márpedig ha a terrorállamot legyőzik Szíriában és Irakban, az Európából csatlakozott harcosok többsége alighanem megpróbál majd visszaszivárogni – további gondokat okozva ezzel a már a belföldi radikalizáció miatt így is leterhelt biztonsági szerveknek.