Újabb eurómilliárdot kap Görögország

Dimitriosz Pszarakisz szerint a folyamatos nyomásgyakorlás nem segített a gazdasági válság megoldásában.

– Az Európai Uniót nem is olyan régen még a görög gazdasági összeomlástól féltették, mondván, ez rántja a szakadékba, a migránsválság azonban elfeledtette Athén gondjait. Miként látja ma a görög gazdaság helyzetét? Tényleg nem kell már izgulni miatta?
– Nézze, mindig szerencsés helyzet az olyan, amikor senki sem veled foglalkozik. Kimondottan hasznos a görög reálgazdaságnak, hogy csökkent a rá és a belpolitikára nehezedő nyomás. Másfél éve még folyamatos egyeztetésben álltunk, szinte állandóan ezzel foglalkoztunk, azonban ez csak rontott a helyzeten. Ráadásul éppen akkor, amikor Görögország elkezdett kimászni a válságból. Ez a folyamatos beavatkozás, nyomásgyakorlás pedig csak visszalökte. A migránskérdésben tanúsított görög magatartás méltó válasz volt erre. Nem a gazdasági következményekre gondoltunk, amikor segítettünk, befogadtuk őket. Megmutatkozott, hogy a görögök a válságos helyzetekben mindig gyakorlatiasan gondolkoznak.

– A pragmatizmus Magyarországon kerítésépítésben mutatkozott meg, amit joggal érezhetnek a görögök önző magatartásnak. Mit gondol erről az egész Közép- és Kelet-Európát jellemző hozzáállásról?
– Megértem a közép-európaiak aggodalmát, hiszen derékba kapta őket a migránsok hulláma. Ám mi, görögök néztünk szembe elsőként ezzel az áradattal. Biztos vagyok benne, hogy a magyarok ezt megértik, szolidárisak lesznek és segítenek e kihívás megoldásában. Megértem a visegrádiak Brüsszellel szembeni kritikáit is, hiszen félnek a marginalizálódástól. Valóban túl sok hatalom és befolyás összpontosul Berlin és Párizs kezében, s figyelmeztetnünk kell őket arra, hogy ők marginalizálódhatnak, ha nem érzékelik a valós problémákat.

– A gazdasági és migrációs kihívásokkal párhuzamosan az uniót megrengette a brexit is. Követhetik-e mások is a britek példáját?
– Mindenekelőtt leszögezném, még csak a br-nél tartunk exit nélkül. Akik ugyanis a kilépést támogatták, a gyakorlatban nem voltak készek erre. Ez komoly dolog, amely nem oldható meg egyszerűen populizmussal. S persze referendumok sorát látjuk ma Európában, hiszen szavaztak a görögök, a magyarok, még előtte vannak az olaszok. Reális kérdést – bent vagy kint? – azonban csak a britek tettek fel. A fő probléma, hogy ma Európában nincsenek olyan vezetők, akik valódi, a kihívásokat érintő egyenes kérdéseket tennének fel.

– Az EU-t más ellentmondások is feszítik, így az Észak és a Dél, a Kelet és a Nyugat ellentéte mellett olyan érdekütközések is, amelyek például az Oroszországot ellenségként érzékelő energiabiztonság értelmezése körül kibontakozni látszanak. Tényleg Moszkva lenne a fő ellenség?
– Az Energetikai Unió megteremtése nagyon fontos lépés a válságban, hiszen általa igazolhatjuk, hogy újabb területen vagyunk képesek az együttműködés megteremtésére, annak elmélyítésére. Lassan alakulnak ezek a belső integrációk, s ebben a kérdésben is mást gondol Németország, Olaszország, Görögország vagy éppen Szlovákia és Magyarország, mint például a lengyelek. Én sem gondolnám, hogy Oroszország veszélyt jelentene, sokkal inkább partner, az energetikai együttműködés – persze nem a túlzott függés – pedig csak erősítheti Európát.