A hadiállapot bevezetését az 1948-tól hatalmon lévő Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) Központi Bizottsága hagyta jóvá, az előkészületeket Viktor Kulikov marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek szovjet főparancsnoka felügyelte. Jaruzelski a hadiállapot tervein a Szolidaritás szakszervezeti mozgalom megalakulása óta dolgozott, s december elején Kulikovtól hangsúlyozottan kérte a Varsói Szerződés katonai támogatását a hadiállapot bevezetéséhez. Kulikov nem zárta ki a beavatkozást, de aláhúzta: „először a saját lehetőségekből kell meríteni”. Az egykori szocialista blokk országainak katonai szövetsége végül nem vetette be fegyveres erőit.
A hadiállapot során elkövetett bűntettek miatt a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) ügyészi osztálya által indított eljárásokban a lengyel bíróságok eddig öt embert ítéltek el másféltől három évig terjedő, letöltendő börtönbüntetésre, néhányat pedig felfüggesztett szabadságveszésre. Az összesen 136 vádlott többségét ártatlannak minősítették, illetve elévülés, amnesztia vagy az illető halála miatt megsemmisítették az eljárásokat.
Az 1981-ben a belügyminiszteri posztot betöltő Czeslaw Kiszczak elleni per több menetben zajlott, a tábornok rossz egészségi állapotára hivatkozva késleltette a tárgyalásokat. 2015 júniusában a fellebbviteli bíróság megerősített egy korábbi, ellene hozott, kétévi felfüggesztett szabadságvesztéssel járó ítéletet. Kiszczak 2015 novemberében hunyt el.
Kiszczak közeli munkatársa, Jaruzelski 2007-ben elindított perét 2011-ben szintén a tábornok egészségi állapota miatt függesztették fel. Mindazonáltal 2012-ben a varsói bíróság kimondta: a hadiállapotot az általa irányított egyik titkos bűnszövetkezet tagjai vezették be törvénytelenül, azzal a szándékkal, hogy a Szolidaritás független szakszervezetet felszámolják és megőrizzék a kommunista rendszert, ezen belül pedig saját hatalmi pozíciójukat.
