Kómában a magyar–román kapcsolatok

Szijjártó Péter lépése olyan nacionalista pártoknak adott muníciót, amelyek az RMDSZ alkupozícióját gyengíthetik.

Évek óta lélegeztetőgépen vannak a magyar–román politikai kapcsolatok, és Szijjártó Péter minapi akciója áramszünetet okozott. A kormány részéről nem áll meg az elvi megközelítés a diplomaták román nemzeti ünnepi fogadásokról való letiltásakor, hiszen Orbán Viktor kormányfősége alatt korábban több alkalommal is helyettes államtitkári, de 2010-ben például Réthelyi Miklós személyében miniszteri szinten képviseltette magát a kabinet a december 1-je alkalmából rendezett fogadáson. Ha máskor megengedett volt, most miért nem az?

Romániában vasárnap parlamenti választásokat tartanak, a Fidesz pedig – korábbi álláspontját alaposan kozmetikázva – teljes gőzzel kampányol a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ). Meglehet, a külügyi tárcavezető úgy érezte hatékonynak a segítséget, ha jó nagyot rúg Bukarestbe. Az erdélyi magyarok reakcióit figyelve az ottani sajtóban vagy a közösségi oldalakon, finoman szólva is megosztó a külügyminiszter akciója. Azaz mozgósításról szó sincs.

A komolyan vehető román politikai erők nem mozdultak rá Szijjártó tiltására, a bukaresti külügyi tárca elítélő közleményein kívül nem volt szóra érdemes reakció. Csak az újabban a nacionalista szavazókra hajtó Traian Basescu exelnök (Orbán Viktor korábbi tusnádfürdői meghívottja) mondott oda keményen „barátjának”. A bukaresti média viszont sebzett vadként ugrott rá a témára, egész estét kitöltő magyarellenes kerekasztal-beszélgetések váltják egymást a különböző hírtelevíziókon, ami alaposan felborzolhatja a kedélyeket. És bár a soviniszta hangulatkeltés az erdélyi magyarokat is mozgósíthatja, a kialakult helyzet azoknak a román pártoknak kedvez igazán, amelyek nacionalista kampánnyal igyekeznek bejutni a törvényhozásba.

Két ilyen formáció áll az ötszázalékos küszöb közelében jelenleg: a Basescu vezette Népi Mozgalom Pártja (PMP) és a főleg volt szociáldemokraták által nemrég alapított Egységes Románia Párt (PRU). Míg a PMP bejutása esetén vélhetően egy jobboldali, a Nemzeti Liberális Párt által vezetett koalíciót erősítene, a PRU a Szociáldemokrata Párttal (PSD) lépne szövetségre. Mindkét nacionalista formáció az RMDSZ mérlegszerepét veszélyezteti a kormányalakításnál, hiszen az szinte biztos, hogy viszonylag szoros eredmény alakul ki a megméretés után.

A magyar külügyminiszter szerdán a bukaresti rádió tudósítójának Brüsszelben cáfolta, hogy rossz lenne a kétoldalú kapcsolat. Ezt nyilván ő sem gondolta komolyan, bár gazdasági téren tényleg kifogástalanul működik az együttműködés. A kelet-közép-európai együttműködést, de az erdélyi magyarok komfortérzetét tekintve is fontos államközi viszony alakulását alapvetően befolyásolhatja az is, hogy ki alakít kormányt Bukarestben a megméretés után. Ha az RMDSZ része lesz a kormánykoalíciónak, az máris jó kiindulópont. Bármilyen színezetű legyen is a bukaresti kormány, döntő lehet a miniszterelnök személye.

Ha az eddig technokrataként tevékenykedő, most pedig a jobbközép erők miniszterelnök-jelöltjeként kampányoló Dacian Ciolos folytatja, gyors változásra aligha számíthatunk. A volt uniós biztos kerüli a nacionalista témákat, egy rossz szava sem volt a magyarokra vagy Magyarország irányába, de belesimul abba a brüsszeli általános véleménybe, miszerint a populista Orbánhoz csak óvatosan érdemes közeledni. Egy RMDSZ által is erősített kormányban ez a hozzáállás talán enyhülhet az erdélyi születésű Ciolos részéről. A baloldali alternatíváról még keveset lehet tudni, nincs hivatalos PSD-s kormányfőjelölt. A Brüsszellel kritikusabb szociáldemokraták – a Ceausescu-féle nacionalista kommunista vonal egyfajta örököseiként – mindig nyitottabbak a magyarellenességre, ami paradox módon nem zárhat ki egy korrekt államközi viszonyt, ha vannak közös külpolitikai nevezők (lásd Orbán–Fico-barátság).