Az internetes kereskedelem megöli a bevásárlóközpontokat

Egymás után zárják be a plázákat Amerikában. Három év alatt megfeleződött a vásárlók száma. A jelenség előbb-utóbb világtendenciává válik.

Az Egyesült Államokban egyre több pláza ajtajára teszik ki a zárva táblát, és több száz bevásárlóközpontban állnak üresen teljes épületszárnyak. Az országban 2010-ben 35 millióan vásároltak plázákban – három évvel később viszont már csak feleennyien.

A szakértők szerint idén még több üzlet húzza majd le a rolót a tengerentúlon, mint a recesszió mélypontján, 2008-ban. A bezárások oka egyrészt az, hogy az Egyesült Államok nagy bevásárlóközpontjait tulajdonló vállalatok nem igazán tudták kiheverni a gazdasági válságot. Másrészt az oda-vissza utazás, a nézelődés, a keresgélés helyett egyre többen választják a jóval időtakarékosabb internetes vásárlást.

Sokat elárul a tény, hogy az amerikai családok több mint fele rendelkezik felhasználói fiókkal az Amazonon. Egy tavaly készült jelentés szerint ahhoz, hogy az amerikai cégek ugyanakkora profitot termeljenek, mint tizenöt éve, a közeljövőben sok száz további üzletet kellene bezárni. A Searsnek háromszázat, a boltjai felét, a JCPenney-nek pedig minden harmadik üzletétől kellene megválnia. Pedig a tengerentúli bevásárlóközpontokban ezek vonzzák a legtöbb vásárlót. Ha bezárnak, az számos amerikai bevásárlóközpont végét jelentheti. A helyükre képtelenség lesz hasonló kaliberű bérlőket találni, ami a többi üzlet forgalmára is hatással lesz.

A bezárási hullám nem most kezdődött az Egyesült Államokban. Az Illinois állambeli Harvey Dixie Square Mallja már 1979-ben – 13 év után – lehúzta a rolót. A pláza arról volt híres, hogy ott forgatták a The Blues Brothers című film egyik kultikus jelenetét. Az épületet évtizedekkel a bezárás után, 2011-ben bontották le. A St. Louisban levő Crestwood Mallban John F. Kennedy is tartott választási beszédet. Néhány éve itt is bezárt minden üzlet, erre az épületkomplexumra is lebontás várhat. A chesterfieldi Cloverleaf Mall a hetvenes-nyolcvanas években családi rendezvények rendkívül népszerű színhelye volt, később azonban bűnbandák találkozóhelyévé vált. Az üzleteknek egyre kevesebb látogatója lett, tíz évvel ezelőtt ez a hely is kitette a zárva táblát.

Egyes bezárt épületek évtizedek óta pusztulnak, de vannak olyanok is, amelyeknek sikerült új funkciót találni. A dél-kaliforniai Mayfield Mall Google-irodává avanzsált. Az USA történetének első plázája, az 1828-ban épült The Arcade in Providence épületében garzonlakásokat alakítottak ki. Más üzletközpontokat baptista gyülekezeti házzá, szabadidőközponttá alakítottak át, sőt olyan is van, amelyből gyönyörű üvegmennyezete miatt üvegház lett.

Az amortizálódó plázaépületek nemcsak az Egyesült Államokban csúfítják a városképet, a világ csaknem minden részén hasonló a helyzet. A pusztulófélben levő monstrumok sorsa változatos. A hongkongi rendőrség nem is olyan régen egy elhagyatott bevásárlóközpont illemhelyein működő nyilvánosházat zárt be. A prostituáltak az üres üzletekben és az elhagyatott irodákban is fogadták vendégeiket. Többnyire visszatérő ügyfeleknek nyújtottak szexuális szolgáltatást, a titkos ajtónyitó kódot is megadták kuncsaftjaiknak. A rendőrség két nap alatt félszáz nőt tartóztatott le.

Egy bangkoki bevásárlóközpont, amely 1997-ben, egy tűzeset után vált használhatatlanná, mára horgászparadicsommá változott. A tető nélküli New World áruház a heves esőzéseknek és a szúnyoglárva-inváziónak köszönhetően tökéletes élőhellyé vált a halak számára. A plázában horgászott harcsát és tilápiát a helyiek 35 centért kínálják a turistáknak.

Európában sem kell messze menni, hogy bezárt vagy a végnapjaikat élő plázákra bukkanjunk. Az utóbbi években a hírekben sokat lehetett olvasni a 71 millió eurós költségvetéssel épült aradi Galleria plázáról, amely 2011-ben nyitotta meg a kapuit, ám 2014-ben már szabadulni próbáltak tőle a tulajdonosai. A vevők nem tolongtak, a veszteséges üzletközpontot egy szír cég vette meg. Jóval kevesebbért – összesen 2,1 millió euróért –, mint amennyibe a beruházás került. A legújabb – szkeptikus felhangoktól csöppet sem mentes – híradások arról szólnak, hogy családbarát minivárost alakítanának ki az ürességtől kongó épületben.

Hogy magyarországi példát is említsünk: néhány hónappal ezelőtt döntöttek az első hazai plázának is nevezett pécsi FEMA bevásárlóközpont lebontásáról. A FEMA a kilencvenes évek elején-közepén élte virágkorát, sokat profitálva a horvát bevásárlóturizmusból. Aztán egy kisebb tűzeset, a délszláv válság és az újonnan épült pécsi hipermarketek miatt megkezdődött lassú agóniája. 2011-re minden boltja bezárt. Később leégett a teteje, a romló állagú komplexumba fémtolvajok és hajléktalanok jártak. Hosszas jogi csatározások után a tulajdonosok tavaly határoztak a bontásról.

A példák sorából nem kihagyható a néhány éve viharos gyorsasággal tönkrement – igaz ma is működő – KöKi Terminál. A kőbánya–kispesti bevásárlóközpont 2011-ben nyílt meg, majd két év múlva csődbe ment. A bevásárlóközpontot birtokló cég felszámolója először 2013 novemberében próbálta eladni az épületet 35 milliárd forintért. Mivel egyetlen érvényes vételi ajánlat sem érkezett, 2015-ben már 27 milliárd forintért árulták. A közlekedési szempontból jó adottságokkal rendelkező bevásárlóközpont kudarcának okai között az épület nem túl szerencsés kialakítását és a vállalkozás elrontott üzleti tervét emlegetik.

Kutatások szerint a plázák sikere egyebek mellett azon múlik, hogy könnyen meg lehet-e közelíteni, hogy sikerül-e bérlőnek megnyerni a nagynevű üzletláncokat – például a H&M-et vagy a Zarát –, valamint hogy hány potenciális vásárlót tudnak elérni, illetve hogy milyen nagy a konkurencia.