Tragikus véget ért a fiatal újságíró, Kim Wall tényfeltáró riportja. A harmincéves nő azt tervezte, hogy Kínába költözik barátjával, de előtte szeretett volna cikket írni a 46 éves Peter Madsen feltalálóról, aki már fiatal kora óta rakétákat épített, álma az volt, hogy felpörgesse az űrturizmust. Ennek érdekében ellátogatott a tengeralattjárójára. Többé nem látták élve.
Madsen és Wall kettesben indult útnak augusztus 10-én a férfi által tervezett tengeralattjárón. A hajó elsüllyedt. A férfi azt mondta a rendőröknek, hogy Wall biztonságban van, mert korábban kitette őt Koppenhága egyik eldugott kikötőjében.
A történetet nehezen hitték el a nyomozók. Megszorongatták a feltalálót, aki hirtelen megváltoztatta a sztorit: már azt mondta, hogy Kim Wall a fedélzeten meghalt, viszont továbbra is tagadta, hogy megölte volna. Szerinte baleset történt, és a nő testét „a tengerben temette el”. Madsennel kapcsolatban pár nappal később már a gyilkosság gyanúja merült fel.
Hétfőn ugyanis az Amager-sziget egy partszakaszán, közel a tengeralattjáró elsüllyedésének helyéhez, egy biciklista borzalmas dolgot fedezett fel. Egy női torzót, kezek, fej és lábak nélkül. A boncolás megállapította, hogy a testrész az eltűnt újságírónőé. Az is kiderült, hogy
a testét több ponton is megszurkálták, hogy a bomlási gázok távozhassanak, illetve fémeket is kötöttek rá, hogy a tenger fenekére süllyedjen, ne jusson a felszínre.
A nyomozók valószínűsítik, hogy Madsen szándékosan süllyesztette el tengeralattjáróját. A férfinak nem csak a gyilkosságért, a test megcsonkításáért is felelnie kell a bíróság előtt szeptember 5-én.
Kim Wall egyik kolléganője, Sruthi Gottipaci a The Guardianben azt írta: a médiavállalatok egyre szűkülő költségvetése tehet arról, hogy Wall ilyen helyzetbe került. Szerinte az olcsóbban dolgozó szabadúszó újságírókat küldik a cégek veszélyes vagy kétes küldetésekre. Gottipaci úgy véli továbbá: a nők bizonyításkényszere is közrejátszik, például Wall is meg akarta mutatni, hogy jól megállja a helyét ilyen helyzetekben.
A News Safety Institute tavalyi felmérése szerint egyáltalán nem veszélytelen szakma az újságíróké, főként ha oknyomozásra, tényfeltárásra adják fejüket. 2016-ban összesen 115 riporter halt meg munkája végzése közben. A legtöbben Oroszországban, Mexikóban, Irakban, Afganisztánban, Kolumbiában vesztették életüket. Szíria csak azért maradt ki a top 5-ből, mert egyre kevesebb újságírónak sikerül bejutnia.
A 115 áldozatból 60 olyan országban halt meg, ahol nincs háború. Az újságírók többsége munkavégzése helyén, tehát nem külföldi kiküldetés során vesztette életét.
Ez történt 2015 augusztusában a huszonnégy éves Alison Parkerrel az amerikai Monetában. A fiatal riporter és a vele dolgozó operatőr, Adam Ward egy turisztikai bejátszást forgattak élőben reggel 6 órakor a WDBJ csatorna reggeli műsorának, amikor egyik pillanatról a másikra lövések szakították meg a programot. Ward kamerája a földre esett, de még előtte megmutatta a támadót, akiben később felismerték a televíziós csatorna egykori munkatársát, a 41 éves Vester Lee Flanagant. Parker és Ward a helyszínen életüket vesztették.
Az interjúalany, a helyi kereskedelmi hivatal vezetője, Vicki Gardner volt az egyetlen, aki túlélte a támadást. A WDBJ munkatársai a felvételekről felismerték a fegyverest, és értesítették a rendőrséget. Flanagan pár órával később felhívta az ABC News csatornát, és beismerő vallomást tett. Mobilja alapján a rendőrök lenyomozták tartózkodási helyét. Mire odaértek, a férfi megölte magát.
Flanagan, aki Bryce Williamsként vált ismertté a televíziós szakmában, számos csatornánál dolgozott, de sehol sem kedvelték érdes modora, egoista, sokszor agresszív viselkedése miatt. Amikor a WDBJ-től kirúgták, állítólag rendőri kísérettel kellett elhagynia az épületet. A férfi különösen haragudott Parkerre és Wardra. Mindkettőt rasszizmussal vádolta. Ward fel is jelentette egyszer a vezetőségnél agresszivitása miatt, de Flanagan azt vetette ellen, hogy a bőrszínével és a homoszexualitásával volt baja. Búcsúlevelében, amit a csatornához juttatott el, hangsúlyozza: mindenhol kiközösítették azért, mert fekete és meleg volt.
Talán az utóbbi idők egyik legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltó esete az orosz újságíró és emberjogi aktivista Anna Politkovszkaja meggyilkolása volt. Politkovszkaja Vlagyimir Putyin elnök és a második csecsenföldi háború ellen szólalt fel írásaiban, illetve 2004-es, Putyin Oroszországa című könyvében is. Sokak szerint ez okozta vesztét. Soha nem hagyott fel csecsenföldi tudósításaival, annak ellenére, hogy számos életveszélyes fenyegetést kapott, és a Csecsenföldön állomásozó orosz katonaság egyszer le is tartóztatta. Meggyilkolása előtt már máskor is az életére törtek. Egy repülőút alkalmával megpróbálták megmérgezni. Időben kapott orvosi segítséget. 2006-ban, Vlagyimir Putyin születésnapján (október 10-én) azonban már nem volt ennyire szerencsés. Moszkvai otthonának liftjében agyonlőtték. 2014-ben több férfit is letartóztattak a meggyilkolásáért, de sohasem derült ki, hogy ki rendelte meg a gyilkosságot.
Homály fedi a brit Jill Dando esetét is. A BBC Crimewatch című bűnügyi oknyomozó műsorának munkatársát 1999 áprilisában lőtték le londoni otthona előtt. Dandót szó szerint kivégezték, közvetlen közelről lőtték fejbe. A nyomozás hosszú időn át nem hozott eredményt. A nő ismertsége és munkája miatt nehéz volt bármilyen konkrét nyomra bukkanni, így több mint 2500 embert hallgattak ki. Hat hónappal a gyilkosság után a szomszédságában lakó Barry George-ra terelődött a gyanú, akit már korábban is elítéltek szexuális zaklatásért. Többszöri fellebbezésére azonban felmentették, mert nem volt elég bizonyíték ellene. Azóta számos elmélet látott napvilágot. A legtöbben azt valószínűsítik, hogy egy műsora segítségével kézre kerített bűnöző állhat a megölése mögött. Idén áprilisban egy bérgyilkos állítólag azt mondta az egyik közismert brit újságírónak, hogy ismeri az elkövetőt, aki nem más, mint egy másik bérgyilkos.
