A jogállamisági mechanizmussal a közös jövőt kockáztatják

– Magyarország és Lengyelország politikai zsarolásnak tartja, hogy a balliberális politikai erők és az uniós intézmények jogállamisági feltételrendszerhez kötnék az uniós források kifizetését. A két ország elleni újabb támadás komolyabb, mint az eddigiek?

– Igen, mert ez az új rendszer új jogköröket biztosítana az Európai Bizottságnak. A brüsszeli testület ezentúl arra hivatkozva függeszthetné fel a kifizetéseket, hogy egy adott tagállam nem tesz eleget az úgynevezett jogállamisági előírásoknak. A biztosokra egyfajta bírói szerepkört ruháznának, vagyis egyszerre gyakorolnák a végrehajtói és a bírói hatalmat. Ha ezt hagyjuk, akkor az uniós tagállamok szuverenitása nemcsak meggyengül, de talán el is vész. Innentől kezdve bármilyen tagállami törvénykezést az Európai Bizottsággal kellene jóváhagyatni. Nagyon nagy hatalom kerülne a kezébe. A másik nagy baj az, hogy az Európai Bizottság hivatalos programjává tett egy ideológiai projektet, hiszen a testület elnöke, Ursula von der Leyen kijelentette: nyomást fog gyakorolni minden tagállamra, hogy azok törvényileg kiterjesszék az LMBT-közösség jogait, engedélyezzék az azonos nemű párok házasságát és azt, hogy ezek a párok gyerekeket fogadhassanak örökbe.

– Tehát maga az EU sérti meg a jogállamiság elveit az Európai Bizottságnak adott jogkörökkel?

– Egyértelműen. Az Európai Bizottság – illetve a mögötte álló német uniós elnökség – által erőltetett új koncepció nem szerepel az európai uniós szerződésekben, amelyeket annak idején Lengyelország és Magyarország is aláírt.

– Mikor vált ennyire meghatározóvá ez a fajta ideológia az Európai Unióban?

– Nehéz pontosan megmondani, de Nagy-Britannia uniós távozása után az európai elit úgy gondolhatta, erősebb politikai összefonódást kell teremteni, ideológiai kívánalmaikat jogi eszközökkel kell végrehajtani, akkor is, ha ezekhez nincs meg a kellő támogatottságuk. A másik fontos momentum Angela Merkel kancellár azon döntése volt, hogy kitárta az EU kapuit a bevándorlók előtt. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a többi tagállam – különösen a visegrádi négyek – nem adja ehhez támogatását, előálltak azzal az ötlettel, hogy meg kell erősíteni a bizottságot a nagy szociális projektek kivitelezéséhez, többek között a bevándorlási politika megváltoztatásához. Ezt az ideológiát nem hivatalos hatalmi körök is az EU-ra kívánják erőltetni, említhetném például Soros Györgyöt.

– Gerhard Ludwig Müller német bíboros egy interjúban nemrég azt mondta: Lengyelország régóta céltáblája azoknak a pénzügyi és politikai erőknek, amelyek a kereszténység lebontásáért kampányolnak Európában és Amerikában. Egyetért ezzel?

– Igaza van a bíborosnak. A támadássorozat új hulláma szoros összefüggésben áll azzal, hogy Lengyelország még mindig sokkal elkötelezettebb a keresztényi elvek és a konzervatív értékek iránt, mint sok nyugati ország. Az Európai Bizottság által erőltetett feltételek elfogadása tönkretenné ezt az identitást. A jogállamiság egy nagyon általános fogalom, mindenki saját maga döntheti el, mit ért alatta. Könnyen lehet, hogy a nem túl távoli jövőben egyes európai politikusok, európai parlamenti képviselők azt fogják szorgalmazni, hogy minden egyes tagállamban mindenféle megkötöttség nélkül legyen szabad az abortusz. A nem engedelmeskedő országokat pedig a jogállamiság elveinek megsértésével vádolják majd meg.

– Hónapok óta tartanak a tüntetések Lengyelországban a szigorú abortuszszabályok ellen. A tiltakozások közepette katolikus híveket inzultáltak, templomokat és szobrokat rongáltak meg, köztük II. János Pál pápáét. Ez is része annak a kampánynak, amelyről a német bíboros beszélt?

– Igen, mert a lengyel történelemben még soha nem fordult elő ilyen brutális, erőszakos támadás a templomok ellen. Még a kommunista korszakban is nagyobb tisztelettel bántak az egyházzal. Ez nem csupán radikálisok egy kis csoportjának a műve: új jelenség az is, hogy elfogadottá vált ez a fajta erőszak. A lengyel liberális sajtóban sokan hangoztatják például azt a véleményüket, hogy bár ők maguk nem vetemednének ilyesmire, megértik a tiltakozók dühét.

– Robert Fico volt szlovák miniszterelnök a napokban bírálattal illette utódját, Igor Matovičot, amiért nem állt ki Magyarország és Lengyelország mellett a jogállamisági vitában. Igaza van?

– Igen, mert nemcsak Magyarországot és Lengyelországot fenyegeti az új megközelítés, hanem minden tagállamot, különösen a közép- és kelet-európaiakat. A mostani konkrét javaslat Magyarország és Lengyelország ellen irányul, de a jövőben bármelyik olyan tagállam ellen bevethetik ezt az eszközt, amely saját szuverenitását védi, nem akar például bevándorlókat.

– A Polonia Christiana magazinnak adott interjúban azt mondta: ebben a jelenlegi feszült helyzetben, amikor az EU elitjeit radikális ideológiák tartják fogva, Lengyelországnak fel kell készülnie arra, hogy elhagyja az EU-t. Nem túlzás ez, ha azt vesszük figyelembe, hogy egy nemrég közölt felmérés szerint a lengyelek több mint nyolcvan százaléka támogatja az EU-tagságot?

– Ezt azért mondtam, mert úgy gondolom, ha nem készítjük el a legrosszabb forgatókönyvet, akkor sokkal gyengébb lesz az alkupozíciónk az unióval folytatott tárgyalások során. Ismerem az ön által említett felmérést, de azt is tudom, hogyan lehet ilyen kutatásokat manipulálni. Ha például azt a kérdést tesszük fel, szuverén ország legyen-e Lengyelország, biztos vagyok benne, a lengyelek kilencven százaléka mondana igent. Volt egy másik felmérés is nemrég, amelyből kiderült: a lengyelek 57 százaléka támogatja a vétót. A sajtóorgánumok többsége eközben azt hangoztatja: a vétó hiba volt, Lengyelország elszigetelte magát, a többi ország bölcsebb nálunk.

– Mi lehet a megoldása ennek a válságnak?

– Remélem, előbb-utóbb mindenki rájön arra, hogy az, amit az Európai Unióban ránk akarnak erőltetni, nemcsak a szuverenitásunk végét jelentené, de a közös európai jövőt is kockáztatja. Remélem, végül a józan ész és nem az ideológia győzedelmeskedik.