– Több vezető politikust is bírálat ért, amiért magángéppel repült egy klímacsúcsra, ahol aztán a szennyezéscsökkentés fontosságáról beszélt. Ön most vonattal érkezett Svájcból. Példát akart ezzel mutatni?
– Igen, ennek szimbolikus jelentősége is van. Egy vonatút sokkal kevesebb kibocsátással jár. Tizennégy órát jött a vonat, de tudtam közben dolgozni, minden eszközöm működött, internetes kapcsolattal még egy előadást is tartottam közben a glasgow-i klímacsúcsról a franciaországi Montpellier-ben.
– Több mint harminc éve jár éghajlatvédelmi csúcstalálkozókra, és vesz részt a szervezésükben. Glasgow után mi a jelentősége a Planet Budapest 2021 fenntarthatósági expónak és világtalálkozónak, amelyre a visegrádi országok államfői is eljönnek a héten?
– Egy panelbeszélgetésre hívtak meg, hogy a klímaváltozásról beszéljek. Fontos, hogy folyamatosan szó essen ezekről a dolgokról, egyre többen beszéljenek róluk, és a magas szintű vezetők, valamint a magánszektor is képviseltesse magát. Csak így lehet továbbvinni a fenntartható fejlődés ügyét.
– A klímacsúcsok bírálói szerint az ilyen eseményeken nagy szavak hangzanak el, majd a vállalásokat vagy betartják önként az egyes államok, vagy nem, szankciók mindenesetre nincsenek. Mi akkor mégis az értelmük?
– Az egyezmények ezzel együtt fontosak. Az egyes államok jelentésben adnak számot az előrelépésükről, a környezetvédő szervezetek pedig figyelik, hogy mit tesznek. Van mechanizmus a fejlődő országok támogatására, pénzt is kell szerezni az egyes feladatokra. A legkomolyabb feladat persze az, hogy az országok folyamatosan csökkentsék a károsanyag-kibocsátást. Nemzetközi „klímarendőrség” nincs, az igaz. De nyomon követhető, hogy mit tesznek az országok, és nyomást is gyakorolnak rájuk. Minden alkalommal elhangzik: még mindig messze vagyunk attól, hogy a Föld hőmérséklete ne emelkedjen 1,5 Celsius-foknál nagyobb mértékben. A megoldáshoz járulnak hozzá az olyan rendezvények, mint a Planet Budapest 2021.
– Vagyis azt lehet mondani a fanyalgóknak, hogy még ennyi eredmény sem született volna, ha nem lennének ezek a fórumok?
– Így van. Elég jó a rendszer ahhoz, hogy tartsuk az 1,5 fokot? Nem az. De nélküle még ott sem tartanánk, ahol most.
– Hol a helye Európának a globális rendszerben? A károsanyag-kibocsátás feléért négy nagy, EU-n kívüli ország felelős, a többi kétszáz pedig a másik feléért. Mégis, különösen Nyugat-Európa óriási lelkiismereti kérdést csinál ebből, ami ma a német politika egyik felhajtóereje is. Talán az sem véletlen, hogy Greta Thunberg, a legismertebb klímaaktivista is európai.
– Egy dolog a mai károsanyag-kibocsátás, és egy másik, ami korábbról már létezik. Tény, hogy az utóbbi száz-százötven évben a mai fejlett országok bocsátották ki a legtöbb szén-dioxidot, ami ma is ugyanúgy ott van az atmoszférában. Tekintsük az atmoszférát egy fürdőkádnak, és az 1,5 Celsius-fokos hőmérséklet-növekedést a kád szélének, amely felett már kicsordul a víz! A kibocsátást csökkenteni kell, mert már kevés hely van a kádban, de közben a korábban beleengedett vizet is le kell ereszteni, ki kell húznunk a dugót, és ki kell vonni a légkörből a szén-dioxidot. A probléma az, hogy a fejlett országok már majdnem feltöltötték a kádat, és nagyon kevés hely maradt. Most jönnek a fejlődő országok, amelyeknek viszont már nagyon kevés a hely, hogy szén-, olaj-, földgázalapon fejlődjenek.
A kibocsátást mindenkinek csökkentenie kell, a kínaiaknak és az indiaiaknak is, de az igazi felelősség a fejlett országoké, ideértve az európaiakat is. Ne felejtsük el azt sem, hogy az utóbbi évtizedekben Európa az ipari termelést Kínába helyezte át, tehát a kibocsátás ott jelentkezik, de valójában mi is használjuk a termékeiket a ruházati cikkektől a telefonokig! Ne felejtsük el azt sem, hogy miközben mindenki arról beszél, hogy Glasgow-ban az indiaiak nem vállalták a szénenergia teljes felszámolását, India kibocsátása egy főre lebontva kevesebb mint az egytizede az európainak! Jogosabb, ha inkább arról beszélünk: az európaiaknak és az amerikaiaknak kell sokkal több vizet leereszteniük a kádból. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ezeknek az országoknak jóval 2050 előtt el kellene érniük az úgynevezett „nettó zéró” kibocsátást.
– Európán belül is komoly energiapolitikai viták zajlanak, és várhatóan a decemberi EU-csúcson is terítékre kerülnek. A német energiafordulat a legmagasabb energiaárakat eredményezte Európában, miközben Magyarország kitart a rezsicsökkentés mellett. A franciaországi üzemanyagadó kisebb emelése a sárgamellényesek tüntetéshullámához vezetett. Hogyan lehet megkímélni az embereket a klímavédelmi költségek terheitől?
– Sem a kibocsátáscsökkentés, sem általában a környezetvédelem nem járhat az életszínvonal csökkenésével. Ez azt jelenti, hogy a kormányoknak kompenzálniuk kell azokat a rétegeket, amelyek megszenvedik az áremelkedést. Ez nem lehetetlen feladat, csak az a kérdés, van-e rá megfelelő politika, mint Magyarországon vagy másutt.
