– Még tavaly novemberben járult hozzá az Országgyűlés, hogy a Magyar Honvédség katonákat küldjön a szélsőséges ideológiák megjelenése mellett etnikai és politikai konfliktusokkal, a túlnépesedéssel, az éghajlatváltozással és a természeti erőforrások szűkösségével egyszerre küzdő Száhel-övezetbe. Milyen stratégiai megfontolások és szövetségi érdekek motiválják hazánk térségbeli tevékenységét?
– A magyar érdek egyértelmű: arra törekszünk, hogy ott orvosoljuk a problémákat, ahol azok keletkeznek. A Száhel mára Földünk egyik legfontosabb válsággócává vált, ahol ma mintegy hatmillió külső és belső menekült tartózkodik. Közülük egyre többen választják az elvándorlást Európa felé, kiegészülve azokkal a gazdasági migránsokkal, akik a jobb élet reményében vágnak neki az útnak. Ezért tartjuk fontosnak, hogy csökkentsük az Európára nehezedő migrációs nyomást, azaz próbáljunk ott, a helyszínen olyan életkörülményeket teremteni, hogy az emberek ne akarjanak útnak indulni.
Arról nem is beszélve, hogy a migrációt kihasználva bűnözői és terroristacsoportok is eljuttathatják embereiket Európába, így akár Magyarországra is, ez pedig már biztonsági kockázatot jelenthet.
A szövetségeseinknek pedig akkor lehetünk hiteles partnerei, ha mi magunk is kivesszük a részünket a közös problémák megoldásából. Ha ugyanis Magyarország segítséget kér, biztos lehet benne, hogy kap is. Ugyanezt várják tőlünk is szövetségeseink, mi pedig komolyan vesszük a szövetségi elkötelezettséget.
– Az Afrikát Szenegáltól Szudánig keresztülszelő, a Szaharától délre fekvő övezet összetett problémái közvetlenül érintik Európa biztonsági helyzetét, így a térség jelentősége az európai biztonsági gondolkodásban is jelentősen megnőtt. Mik a hazánkat is beleértve kilenc európai országot tömörítő, Takuba elnevezésű alkalmi harci kötelék legfőbb célkitűzései?
– Európai partnereinkkel közösen a mali haderő gyorsreagálású könnyű lövészerőinek kiképzésében és felkészítésében fogunk részt venni, ami magában foglal tanácsadási és műveleti feladatokat is. Ez előrelépés a korábbi missziókhoz képest, hiszen a magyar honvédek korábban „csak” kiképzést és tanácsadást végeztek, így a siker nagyban múlt a befogadó nemzet haderejének hozzáállásán. A Takuba-misszióban azonban a katonák már tevékenyen részt vesznek abban is, hogy a helyi erők hiányzó képességeit biztosítsák, illetve akció közben segítséget nyújtsanak, ha a helyzet úgy kívánja.
Fokozottan ügyelünk tehát arra, hogy erre a területre valóban csak a legjobban felkészített katonák menjenek.
Mégpedig abban a reményben, hogy a Maliban a hétköznapi életet ellehetetlenítő terrorista- és bűnözői csoporthálózatokat hosszú távon sikerül felszámolni.
– A tavaly véget érő afganisztáni misszió, illetve az annál alacsonyabb intenzitásúnak tekinthető iraki és balkáni szerepvállalásokat követően a magyar honvédek ismét egy „forró” válság kezelésében és enyhítésében fognak segédkezni, tekintve, hogy az elmúlt években rendkívül megerősödtek az Iszlám Államhoz, illetve az al-Kaidához köthető dzsihadista csoportok a Száhel-övezetben. Mekkora rizikófaktorral kell számolniuk a honvédeknek?
– A rizikó óriási, ez ugyanis az egyik legveszélyesebb küldetés eddig, amelyben magyar katonákat küldünk.
Azt szoktam mondani a katonáknak, hogy nem tudom megígérni, hogy élve hazajönnek. Ezt ők tudják. Önként vállalták ezt, ezért lettek katonák.
A mi feladatunk viszont az, hogy a felkészítés, a kiképzés és a felszerelés olyan minőségű legyen, hogy a magyar honvédek sikereket tudjanak elérni, a lehető legjobb felkészültséggel. Ettől függetlenül is rendkívül veszélyes küldetésről van szó, hiszen nem egy, hanem több szemben álló féllel kell számolni.
– Hazánk Maliba és Nigerbe küld katonákat, ahol a francia haderővel együttműködésben a Magyar Honvédség tanácsadási, támogatási és harctéri mentorálási feladatokat lát majd el. Mit jelent ez a gyakorlatban?
– A franciák nem túl népszerűek a térségben az eddigi beavatkozási kísérleteik, illetve saját gyarmatosító történelmük miatt. Franciákkal már dolgoztunk együtt, hiszen a NATO-ban és az EU-ban is szövetségesek vagyunk. A magyar alegység azonban önállóan hajt majd végre feladatokat: amikor tehát a magyar honvédek találkoznak a helyiekkel, ott már francia kolléga nem lesz jelen, csak a vezetési láncban vannak franciák; ez meg is fogja könnyíteni a helyzetünket. Ami kihívást jelenthet, az a nyelv. Az angol nyelvű kommunikációban ugyanis nagyon erős a Magyar Honvédség. Ahogy szoktam mondani:
a honvédeket nem adják el rabszolgának, sőt képesek vagyunk más országok katonáit vezetni ezen a nyelven.
A francia nyelvre eddig nem helyeztünk ekkora hangsúlyt, így a kiválasztásnál külön kritérium, hogy legyen a kontingensben olyan magyar katona is, aki jól beszéli a francia nyelvet.
– A katonai kiképzéseken túl hogyan készülnek fel a honvédek az ilyen misszióval járó pszichológiai és kulturális kihívásokra?
– Pszichológusok állandóan jelen vannak az effajta bevetésen részt vevő honvédekkel, de a kulturális felkészültséget is rendkívül fontosnak tartjuk, a kulturális különbségeket ugyanis nem szabad félvállról venni. Az ugyanis, hogy mi mit gondolunk a világról, illetve hogy milyen értékeket és hagyományokat tekintünk magától értetődőnek a saját kultúránkban, egyáltalán nem univerzális. Nem feltétlenül elfogadható például Afrika közepén ugyanaz a viselkedés, ami hazánkban vagy akár Európában természetes. A kapcsolatfelvétel során pedig ez döntő jelentőségű lehet, hiszen ha egy magyar katona kulturális vagy kommunikációs hibát követ el, akkor már eleve hátrányból indul a terepen – ennek lehetőségét minden lehetséges módon igyekszünk minimalizálni.
Ezért arra is felkészítjük a honvédeket arra, hogy miként fejezzék ki tiszteletüket a befogadó nemzet, illetve az egy adott országban élő kulturális és/vagy etnikai csoportok iránt.
A kölcsönös tisztelet explicitté tételével ugyanis eleve pozitív hangvétellel tud indulni a közös munka. Épp olyan ez, mint amikor itthon egy külföldi állampolgár magyar nyelven igyekszik köszönteni minket: lehet, hogy a kiejtése nem tökéletes, de a kapcsolatba fektetett munkáját a fogadó fél is bizonyosan értékeli.
– Mikor érkeznek meg a magyar honvédek Maliba?
– A nyugat-afrikai államban 2013 óta jelen vagyunk, változó létszámmal, különböző feladatokkal. A Takuba alkalmi harci köteléket tekintve az előkészítői csoport már megérkezett a műveleti területre, a teljes állomány kiküldését pedig jövő tavasszal tervezzük, amikor már minden feltétel adott lesz.
Borítókép: Ruszin-Szendi Romulusz, a Magyar Honvédség parancsnoka (Forrás: Kurucz Árpád/Magyar Nemzet)
