A zimbabwei gazdaság mélyrepülése még 1980-ban kezdődött, amikor a brit gyarmati kormány elűzését követően Robert Mugabe lett a miniszerelnök, aki 1987-ben az államfői tisztséget is megszerezte, s fokozatosan diktatórikus hatalmat épített ki.
Kiszorította a hatalomból a fehér telepesek képviselőit, akik a 2000-ben elindított kaotikus földreform és a néha pogromokba torkolló üldözések elől tömegesen menekültek el az országból. Az ország virágzó gazdasága emiatt összeomlott, az alapvető árucikkekből hiány alakult ki. A nemzetközi tiltakozásokat semmibe véve Mugabe a 2002-es elnökválasztásokat meghamisítva újabb hat évre megőrizte elnöki székét. 2003-ban az ellenzék és a szakszervezetek tiltakozó akciókat szerveztek, az erőszakszervezetek keményen közbeléptek. A kormányzó ZANU-PF párt a 2005 márciusi parlamenti választásokon kétharmados többséget szerzett és alkotmányt módosított. Az ekkor induló „rendcsináló műveletben” az ENSZ-becslései szerint mintegy hétszázezer, főleg szegény, az ellenzéket támogató személy házát semmisítették meg. A ZANU-PF 2006 decemberében bejelentette, hogy szándékában áll Mugabe elnöki mandátumának meghosszabbítása 2010-ig, amikor az elnöki és a parlamenti választásokat összehangolják. A Mugabe-kormány döntéseinek hatására az ország lakossága öt éven belül nagyjából egymillió fővel csökkent, a lakosság egynegyede HIV-vírussal fertőzött. 2017 novemberében Mugabe ellen a hadsereg puccsot hajtott végre, aki ezután lemondott. Helyét a jelenlegi államfő, Emmerson Mnangagwa vette át, ám ő sem tudta kivezetni az országot a gazdasági káoszból.
Borítókép: Emmerson Mnangagwa jelenlegi államfő (Fotó: AFP/Getty Images /Yasuyoshi Chiba)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!