Az ukrajnai háború uralja a prioritásokat
2022. július elsejétől Csehország veszi át Franciaországtól az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, amelyet várhatóan teljes egészében áthat az ukrajnai háború. Prága az elkövetkezendő hat hónapban leginkább a menekültválságra és Ukrajna háború utáni helyreállítására szeretne koncentrálni. A cseh elnökség legfőbb prioritásai közé tartozik még az energiabiztonság, Európa védelmi képességének növelése, a kiberbiztonság, az EU gazdasági ellenálló képességének fejlesztése, illetve a demokratikus értékek előmozdítása is.
Az egy hónappal ezelőtt felvázolt listán még Ukrajna európai uniós csatlakozása is szerepelt, ugyanakkor június 23-án az állam- és kormányfők egyhangúlag támogatták a háborús ország és Moldova tagjelölti státusának megadását.
Az Európai Unió bővítése ezzel le is került a cseh elnökség napirendjéről, pedig nem csak Ukrajna és Moldova toporog az EU küszöbén.
A Nyugat-Balkán országai közül Bosznia-Hercegovina és Koszovó „potenciális tagjelöltek”, azaz kérelmük ellenére még nem kapták meg a tagjelölti státust, és a csatlakozási tárgyalásokat is csak a régió két országa, Szerbia és Montenegró kezdhette meg – előbbi 2012-ben, utóbbi 2010-ben kapta meg a tagjelölti státust. Brüsszel ugyanakkor világossá tette, Szerbia nem nyithat meg újabb csatlakozási fejezetet, mivel nem vezetett be szankciókat Oroszország ellen, így az eredetileg kijelölt 2025-ös csatlakozás egyre elérhetetlenebbé válik az ország számára.
A „kezdet végén” jár Szkopje és Tirana
A Nyugat-Balkán országai közül Észak-Macedónia is tagjelölt, mégpedig 2005 óta, ám a csatlakozási folyamatát kezdetben Görögország akadályozta, később pedig Bulgária. Szófia 2020-ban emelt vétót Észak-Macedónia tárgyalási folyamatának megkezdése ellen, felszólítva Szkopjét, ismerje el a macedón nyelv bolgár eredetét, valamint nyilvánítsa alkotmányos kisebbségnek a területén élő bolgárokat. Bulgária csak a múlt héten, Franciaország nyomására oldotta fel a vétóját.
A két ország közti vita pedig Albániát is túszul ejtette, mivel csatlakozását Brüsszel Észak-Macedóniáéhoz kötötte. Tirana így azóta nem tudott előrelépni a folyamatban, hogy az EU 2014-ben megadta neki a tagjelölti státust.
Jó dolog a tagjelölti státus, de remélem, az ukránok nem fognak illúziókat kergetni
– „üdvözölte” Edi Rama albán miniszterelnök, hogy Kijev is eljutott odáig, mint országa. Az EU-ban csalódott vezető hozzátette: megkönnyebbülés, hogy Bulgária feloldotta a vétóját, ám ez még mindig csak a „kezdet vége”.
Hosszú az Európai Unióba vezető út
Az uniós csatlakozási folyamat három fő szakaszból áll. Egy adott ország – miután benyújtotta az uniós tagság iránti kérelmét – az Európai Bizottság véleménye alapján kaphat tagjelölti státust az Európai Tanácstól. Az EU-ba igyekvő ország ezt az első szakaszt követően léphet tovább a második fázis, a hivatalos tagsági tárgyalások felé, amely folyamat magában foglalja a hatályos uniós jog elfogadását, valamint az igazságügyi, gazdasági és egyéb reformok végrehajtását annak érdekében, hogy az ország teljesítse az úgynevezett csatlakozási kritériumokat. A harmadik és utolsó szakasz pedig akkor érkezik el, ha a tárgyalások és a kísérő reformok mindkét fél megelégedésére lezárultak, ekkor az ország csatlakozhat az EU-hoz.
Mint ahogyan viszont Észak-Macedónia példájából látható, a bővítési folyamat gyakran regionális, köztük etnikai és nyelvi konfliktusok áldozatául esik, mivel az összes tagország jóváhagyására szükség van ahhoz, hogy egy adott ország továbbléphessen a bővítési folyamat minden egyes szakaszában, és végül csatlakozhasson a blokk országaihoz.
Az Európai Unióba vezető út így igen hosszú és rögös, és úgy tűnik, 2022 sem lesz a Nyugat-Balkán éve.
A 2023 második felétől induló másfél éves elnökségi trió − amelynek Magyarország is tagja – ugyanakkor változást hozhat a régió országainak sorsában.
Beárnyékolta a francia elnökséget a háború. A január 1-jétől június 30-ig tartó francia elnökség prioritásait Párizs annak idején egy jelmondatban foglalta össze: „Fellendülés, erő és a hovatartozás érzése.” Ez alapján Franciaország olyan célokat tűzött ki, mint a zöld- és digitális átállás megvalósulása, az európai szuverenitás védelme, illetve egy közös európai jövőkép kialakítása a közös kultúra, értékek és történelem nyomán. A francia elnökséget ugyanakkor beárnyékolta, hogy Oroszország februárban inváziót indított Ukrajna ellen. Ezek után pedig egyértelműen a megszállt ország támogatása, valamint a háború miatt keletkezett élelmiszer- és energiaválság kezelése vált a fő prioritássá. Emmanuel Macron francia elnök idejét pedig az is jócskán lekötötte, hogy éppen a soros elnökség alatt rendeztek elnök- majd parlamenti választást Franciaországban. Ugyan az előbbit megnyerte Macron, pártszövetsége elvesztette abszolút többségét a francia parlament alsóházában. Emmanuel Macron mindezek ellenére az elnöksége sikerének könyvelte el, hogy az Európai Unió új klímavédelmi csomagot fogadott el a napokban, amely lehetővé teszi, hogy az Európai Unió 2030-ra 55 százalékkal tudja csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást az 1990-es szinthez képest. Bár az elnökség terhe alól fellélegezhet Macron, hazájában további kihívások várnak rá, miközben koalíciós partnereket keres a parlamenti többségének biztosításához.
