Wieger Wamelink és kollégái a Wageningeni Egyetemen és Kutatóközpontban tíz különféle növényt termesztettek: kerti zsázsát, rukkolát, paradicsomot, retket, zabot, quinoát, spenótot, snidlinget, babot és póréhagymát. Az általuk használt talaj hasonlított a Hold és a Mars törmelékes talajára, a regolitra, kontrollcsoportként általános termőföldet használtak.
A tíz növényből kilenc normálisan kifejlődött, ehető terméseket takarítottak be róluk. Csak a spenót volt kivétel. A termesztő tálcánkénti teljes biomassza produkció – az időegység alatt keletkező szervesanyag-tömeg területegységenként – a földi talaj és a Marshoz hasonló talaj esetében volt a legmagasabb, és jelentősen eltért a Hold talaján termesztettől.
A termesztett növényekből három faj – a retek, a zab és a kerti zsázsa – esetében sikerült magjaikat kicsíráztatni sikeresen a kutatóknak – derült ki az Open Agriculture című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukból.
„Felvillanyozott minket, amikor láttuk, hogy a Marséhoz hasonló talajon termesztett első paradicsomok pirosodni kezdtek. Ez azt jelenti, hogy megtettük a következő lépést egy fenntartható zárt mezőgazdasági ökoszisztéma felé” – idézte Wieger Wamelinket a Science Daily tudományos hírportál.
