A tizenkét éve folyamatosan gazdasági válságban lévő Spanyolország nem az első volt Európában, amelyet megtámadott a vírus. Olaszországban február 21-én robbant ki a járvány, a spanyoloknak több hetük volt a felkészülésre és az óvintézkedésekre. Pedro Sanchez kormánya azonban nem tett semmit, sőt megpróbálta eltitkolni a nehéz helyzetet.
Spanyolországban az első megbetegedést viszonylag korán, január 31-én regisztrálták, az első ember pedig február 13-án halt meg. Jellemző, hogy csak márciusban igazolták nála a fertőzést, vagyis hetekig nem ellenőrizték azokat, akikkel kapcsolatban volt.
Nemcsak a késlekedést lehet számonkérni Sanchezéken, hanem a világszinten is legfelelőtlenebb lépések egyikét is ők tették.
Támogatták a tömegrendezvényeket
Március 8-án, amikor már több, mint 12 ezer igazolt fertőzött volt Spanyolországban a kormány nemcsak engedélyezte a nőnap alkalmából szervezett feminista vonulásokat és tömegrendezvényeket, de aktívan bátorított is a részvételre. Madrid, Barcelona és a többi település utcáin tízezrek gyűltek össze, miközben Észak-Olaszországban már vesztegzárat vezettek be Lombardiában.
Az olaszországi helyzet azért lényeges, mert Salvador Illa, a hivatalát január 13-a óta irányító egészségügyi miniszter március 8-i sajtótájékoztatóján már arról beszélt, hogy az addigi fertőzések egy része olaszországi utazásokhoz kapcsolódik.
Vagyis pontosan tudták, mekkora a veszély, mégsem vezettek be óvintézkedéseket, sőt a radikális baloldali ideológiának való megfelelés érdekében még veszélybe is sodorták az embereket.
A madridi százezres felvonulást Pedro Sanchez felesége vezette, aki maga is megfertőződött a koronavírussal – emlékeztet az Origó. Számos másik városban is több tízezres tömeg gyűlt össze, ezeken a demonstrációkon részt vett több kormánytag is, közülük például a radikális balodali Podemos egyenlőségi minisztere, Irene Montero is megfertőződött.
Semmibe vették a potenciális veszélyt
Ekkor már a spanyol kormány azt is tudta, hogy Olaszországban a legsúlyosabb helyzet Bergamóban volt. Abban a városban, amelynek futballcsapatával, az Atalantával február 19-én a spanyol Valencia játszott meccset Milánóban. 45 ezer ember volt a stadionban, közöttük 2500 valenciai, akik közül – ezt március 8-án már sejteni lehetett – sokan fertőzötten tértek haza.
Hogy a baloldali spanyol kormány és az általuk a vírus elleni védekezés irányítására kinevezett Fernando Simón epidemiológus mennyire semmibe vette a potenciális veszélyt, azt az is jól jelzi, hogy Simón január végén még azt mondta, hogy Spanyolországban mindössze néhány megbetegedésre számítanak, de február végén is azt állította, hogy a vírus nincs jelen náluk. Emiatt pedig nem is kezdték el felhalmozni az egészségügyi védőeszközöket, így például maszkokat és egyéb védőruházatot a kórházi dolgozóknak, akik közül azóta is több tízezren kapták el a Covid–19-et.
Rejtély, miért vártak a korlátozásokkal
A március 8-i rendezvények után a fertőzések napi terjedésében drámai emelkedés indult, két hét alatt az esetek száma megtízszereződött. A kormány csak március 14-én vezette be az országos korlátozó intézkedéseket. Még ezt sem sikerült megfelelően megoldani, az előzetes bejelentés és a hatálybalépés közötti 24 órás időszakban a városokból az emberek elkezdtek vidékre özönleni. Ez pedig tovább rontotta a helyzetet, az egész országban elszabadult a járvány.
Rejtély, hogy a spanyol kormány miért várt olyan sokáig a korlátozásokkal, de valószínűleg az is hozzájárult, hogy a turizmustól erősen függő országot viszonylag korán érte a tavasz. Február végén, március elején már gyakori volt a 20 fok feletti hőmérséklet, ami miatt megteltek a bárok, kávézók és a kiülős helyek.
A szubszaharai migránsok is behurcolták a vírust
A szigorítások március 14-i bejelentése után, amelynek során számos közintézményt, köztük iskolákat is bezártak, sokan egyből a strandok és a tengerpart felé vették az irányt, a hatóságok a gyenge szervezés miatt teljesen tehetetlenek voltak. Ezeket az intézkedéseket egészen június 21-ig hatályban kellett tartani, ezután lazítottak az intézkedéseken és a határt is megnyitották. Egy hónappal később azonban ismét növekedni kezdett a fertőzések száma, amelyet a szakemberek elsősorban az elégtelen kontaktkutatásnak tudtak be.
Augusztus közepére a napi új esetek száma megint elérte a háromezret. A járvány felerősödéséhez a szakemberek szerint az is hozzájárult, hogy az országban dolgozó marokkói és más szubszaharai szezonális munkások is behurcolták a vírust.
Spanyolországban augusztus 14-ig már több, mint 350 ezer fertőzöttet regisztráltak és 28 600 Covid–19-cel megbetegedett ember halt meg. Ebből több ezer ember élete megmenthető lett volna, ha a Sanchez-kormány nem késlekedik a védekezéssel.
